Acontius (Ákoncz), (magyar nevén Kövér István),
Acontius (Ákoncz), (magyar nevén Kövér István),
sunnai érsek és a mechitaristák congregatiójának 3-dik főapátja, szül. 1740. nov. 20. Gyergyó-Szent-Miklóson, Csik-megyében. Azon örmény telepből származott, melynek elei Nagy-Örményországból, a földindulás következtében elpusztult szülőhelyükről 1330 körül Krimbe, 1654-ben pedig onnét is tovább vándorolván, előbb Moldvában, azután Erdélyben találtak új hazát. Acontius elei a Kövér nevet vevén fel, idővel elszaporodtak s érdemeik által nemességet is nyertek. A. a keresztségben Amira nevet nyert. A mechitaristák congregatiója, mely 1717-ben Velencze pártfogása alatt Szent-Lázár szigeten letelepedett s főkolostort állított, kebeléből időnkint hitszónokokat szokott kiküldeni. Ily mechitarista küldött (Pater Károly) érkezett Ebesfalvára is Erdélybe, hol A. szülői akkor laktak. E hitszónok oly hatást tett az akkor alig 17 éves Acontiusra, hogy ez szintén a papi pályára határozta magát, Károly atyát Velenczébe visszakisérte s István főapát által fölvétetvén, ő is István szerzetesi nevet nyert. 1758. aug. 22. tette le szerzetesi fogadását s 1763. okt. 27. pappá szenteltetett. Ezen években a theologiai tudományokon kívül, melyeknek tudora lett, a philologiával és bölcselettel foglalkozott, és az alig 30 éves fiatal papra a kolostori nevelő intézet igazgatása bizatott. Leginkább az örmény irodalom ujjáalkotását tűzte ki czéljáúl s az úgynevezett Haicanismust vagyis az ősi tiszta örmény nyelvet magáévá tette. 1785-ben a főapát helyettesévé választatott, mi azonban tudományos munkásságában nem akasztá meg. Ez időtájban érkezett Velenczébe Lourdet Simon franczia pap a keleti nyelvek tanára s a haicán vagyis az örmény-irodalom tanulmányozására. A főapát e vendég vezetését Acontiusra bizta; három évi együttlét után Lourdet befejezte küldetését, s magával vitte kinyomatás végett az A. által készített latin-örmény-szótár kéziratát, mely azonban 1789-ben elveszett. A franczia háború kitörése után A. Erdélybe küldetett, hogy ott faj- és hitrokonait szónoklatai által vigasztalja s erősítse. Itt 1799-ig élt, midőn I. István főapát haláláról értesült és az új apát választására Velenczébe hivatott. Megérkezvén Velenczébe 1800. nov. 10. a congregatió tagjai őt választák meg egyhangúlag II. István névvel főapáttá. VII. Pius pápa 1804-ben sunnai érsekké nevezte ki s szentelte fel. Meghalt 1824. jan. 29. Velenczében.
Munkái:
1. Rhetorika az örmény nyelv pallérozására, mely 1775-ben jelent meg nyomtatásban.
2. Átalános földleirást irt 1785-ben örmény nyelven, melyben neki Büsching szolgált mintául; 11 kötetet adott ebből sajtó alá: az utolsó kötetek, melyeket mint a keleti részekre vonatkozókat birálat végett Konstantinápolyba küldött, ott elégtek.
3. Lefordítá s kiadta a szentirást örmény nyelven és pedig az ó-testamentomot négy, az ujat három kötetben.
4. Megirta továbbá a Mechitár Péter első apát történetét.
Kéziratban maradt a zsinatok története.
Vita Rev. Stephani Acontii Kövér... Alexandro Raphael scripta armenice ac latine. Venetiis, 1825.
Pianton, Elogio de St. Acontio Kövér. Venetiis, 1825.
Sukias Somal, Quadro della Storia letteraria di Armenia 144.
Egyet. M. Encyclopaedia.
Pesti Napló 1883. 204. sz.
Armenia 1890. arczk.
