Ács Ferencz,
Ács Ferencz,
nyitra-egerszegi kath. lelkész, szül. 1846. decz. 10. Tatán, Komárommegyében; ott végezte a gymn. 4 alsó osztályt, az 5. és 6-at Kecskeméten, a többieket Pesten. 1866-ban az esztergomi papnövendékek közé vétetvén föl, a hittudományiakat ott hallgatta; 1870. aug. 2. fölszentelték és a perbetei plébániához rendelték segédlelkészül. Innen 1875. febr. végén az esztergomi papnevelő intézet tanárává mozdíttatott elő, hol magyar irodalmat, hittant és görög nyelvet tanított. Betegeskedése miatt azonban tanári állásáról le kellett mondania s ismét mint segédlelkész Perbetére ment. Jelenleg nyitra-egerszegi lelkész.
Leginkább az egyházi szónoklattal foglalkozott. Irt szent beszédeket a Kath. Hitszónokba és Kath. Lelkipásztorba. 1878-ban Bossuet tizennégy szent beszédére előf. felhivást bocsátott ki, a munka azonban még nem jelent meg. A Magyar Sionban ismertetéseket közölt; az Egyházszónoklati Lapokban 1879-ben Bossuet és Az egyház atyái czikkeit irta; az István bácsi Naptárába (1871.) és Uj M. Sionba (1878.) értekezéseket irt.
Költeményei, melyek között az Egyházirodalmi iskolá-nál egy pályanyertes is találkozik: megjelentek részben a Nővilágban (1857–58.), István bácsi Naptárában (1869.) és Hölgyek Lapjában (1886.)
Munkája: Üdvözlő költemény Simor János esztergomi érsekké neveztetése alkalmából. H. n. 1867.
Magyar Plutarch.
Zelliger, Esztergomvarm. Irók.
Schemat. Strigon.
