Ambschel Antal,
Ambschel Antal,
jezsuita, később világi pap és tanár, szül. 1751. márcz. 9. Győrött, 1768-ban a jezsuiták szerzetébe lépett; felsőbb tanulmányait Bécsben végezte s ugyanott bölcselettudori oklevelet nyert. A szerzet eltöröltetése után, mint világi pap, Laibachban a természettudományi és erőműtani tudományokat 11 évig, Bécsben 19 éven át adta elő. 1807. aug. a pozsonyi társas káptalan kanonokjává és szent Eustach csuthi prépostjává neveztetett ki. Meghalt 1821. jul. 15. Pozsonyban.
Munkái:
Dissertatio de aquae aliorumque fluidorum elasticitate. Laibach, 1778. (Herbert értekezése németből fordítva.)
2. Dissertatio de centro gravitatis in subsidium suorum discipulorum conscripta. U. ott, 1779.
3. Dissertatio de motu in genere. U. ott, 1780.
4. Predigt an dem Festtage des heiligen Antonius von Padua. Wien, 1782.
5. Anfangsgründe der allgemeinen Naturlehre. 6 kötet. U. ott. 1791–93.
6. Elementa algebrae. Pestini, 1799. (Rausch-sal együtt.)
7. Elementa physicae e phaenomenis et experimentis deducta aut attentione stabilita. Vindobonae, 1807. 6 köt.
8. Elementorum matheseos tomi III. U. ott. 1807–1806.
Ezeken kivűl megjelent tőle több egyházi beszéd német nyelven.
M. Kurír 1807. II. 8. 19. sz.
Allg. Liter. Ztg. 1809. Ergänzungsband. Nr. 155.
Pressburger Zeitung 1821. 61. sz.
Tud. Gyüjtem. 1821. VIII. 124.
Stoeger, Scriptores.
Oest. Nation, Encycl.
Szinnyei Könyvészete.
Petrik Bibliograph.
Necrologium Strigon.
Horvát István kézirata: Lexicon Eruditorum
