Apór Károly (altorjai báró),
Apór Károly (altorjai báró),
cs. kir. kamarás és udvari tanácsos, a marosvásárhelyi kir. tábla elnöke, b. A. Lázár, erdélyi kanczellár fia, szül. 1815. decz. 11. Altorján. Iskoláit Nagybányán kezdte, középiskolai s jogi tanulmányait a pozsonyi jogakadémián 1835–36-ban s a bécsi Theresianumban végezte. 1837-ben az erdélyi udvari kanczelláriánál gyakornokoskodott; a következő évben már Kolozsvárra, az erdélyi főkormányszékhez tették át és még azon évben Marosvásárhelyre, a kir. táblához joggyakornokúl, 1842-ben pedig számfeletti táblai ülnökűl kineveztetvén, az erdélyi országgyűlésnek is hivatalból tagja volt. Itt a konzervativ párthoz csatlakozott. Az 1848-ki mozgalmakban mint nemzetőr vett részt; de az év végén, mikor a dolgok rosszabb fordulatot vettek, Galiczián át Bécsbe menekült. 1849. végén visszatért Erdélybe s törvényszéki szolgálatot vállalt. 1853-ban elnök lett a fogarasi törvényszéknél; 1854-ben a nagy-szebeni törvényszékhez mint előadó, majd a marosvásárhelyi törvényszékhez mint elnök helyeztetett át; 1857-ben az urbéri törvényszéknek, 1860. jul. elején pedig a főtörvényszéknek lett elnöke. 1861. jun. 17. az erdélyi törvényes kir. tábla elnökévé; végre 1869. május elején az ujonnan fölállitott marosvásárhelyi kir. itélő-tábla elnökévé neveztetett ki. Egyike volt Erdély legkitünőbb gazdáinak, különösen a gyümölcs- és bortermelés terén. 1872-ben a vaskoronarend másodosztályú keresztjét kapta. Legelső fényképésze volt az országnak. Mikor a fogarasi törvényszéknek elnöke volt, akkor kezdték a francziák a legelső fénynyel iró gépet csinálni. Apór azonnal megtanulta a mesterséget és egész kis műtermet rendezett be. A székély-egyletnek és az erdélyi gazdasági egyletnek is elnöke volt. Meghalt 1885. okt. 31. Marosvásárhelyt.
1835-ben lépett fel a Regélőben Fiatal házasok zavarodásai cz. beszélyével, melyet ugyanott néhány verse is követett; irt még a Rajzolatokba (1835.) humoros czikkeket és fordított beszélyt az Athenaeumba (1839.) Azóta csak elvétve irt néhány politikai s közgazdasági czikket nagyobb lapjainkba. Tevékeny részt vett 1879-ben a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond-társaság alakulásánál, melynek elnökévé választották; a közgyűlést megnyitó beszédei a társaság közlönyében, az Erdélyi Figyelő-ben és a kolozsvári Élet és Irodalom-ban jelentek meg.
Munkái:
1. A székely örökség történelmi és jogi szempontból. M.-Vásárhely. 1868.
2. A zöld takarmány elvermeléséről és eltartásáról. U. ott, 1883.
Érdekes, 12,000 kötetből álló könyvtárát részben, az 1848–49. magyar szabadságharczot illető igen gazdag apró nyomtatvány-gyűjteményét pedig egészen az erdélyi múzeumnak hagyományozta.
Századok 1868. 355.
M. Könyvészet II. 1876–85.
Pesti Napló 1885. 302. 303. sz.
Vasárnapi Ujság 1885. 44. sz. arczk.
Hunyad 1885. 45. sz.
Maros-Torda 1886. 6. sz.
M. Nemzettségi Zsebkönyv I. és gyászjelentés.
