Árvay Mihály,
Árvay Mihály,
jezsuita tanár és hitszónok, szül. 1708. Kassán; 1724. Trencsénben a jezsuita rendbe lépett és Nagyszombatban a bölcseletet és hittudományokat hallgatta s tanulmányait végezve, a humaniorákat néhány évig tanította Sopronban, Nagyszombatban és Kassán; azután egy évig hittéritő, két évig hitszónok volt Nagyváradon és Egerben. 1742-ben megvált a rendtől és világi pap lett. 1745-ben jászladányi, 1748-ig siroki, 1748 végén boldog-ujfalusi pap volt. Meghalt 1750. febr. 15.
Munkái:
1. Celebriores Hungariae Reges cum praeclaris principibus collati, carmine elegiaco. (Kassa. 1734.)
2. Res literaria Hungariae. Cassoviae, 1785. (Névtelenül.)
Catalogus Societatis Jesu 1725–1742.
Horányi, Memoria és Nova Memoria.
Katona, Historia Critica XXXVIII. 847.
Fejér, Historia Acad. Pazman. 58.
Stoeger, Scriptores.
Magyar Korona 1879. 40. sz.
Figyelő II. 177. 184.
Szinnyei József, ifj. M. Irodalomtörténet-Irás Ismertetése. Bpest, 1877. 23.
Petrik Bibliographiája.
