Bagyik Ferencz,
Bagyik Ferencz,
szinész Sió névvel, szül. 1859-ben Gyorokon, Aradm.; iskoláit Aradon az alreáliskolában kezdte s Budapesten a főreáliskolában folytatta, melynek 6. osztályából a ref. főgymnasiumba ment. 1879-ben belépett az orsz. m. színi-képzőbe, melynek egy évig volt növendéke s egyidejűleg beiratkozott az egyetemen a bölcseleti szakra rendkivüli hallgatónak. 1883 tavaszán Sió Ferencz név alatt vidéki szinészszé lett, miközben 1883–84-ben Budapesten és Bécsben mint egy éves önkéntes katonáskodott.
Jelentékenyebb irodalmi működést 1879-től fejtett ki s 1881-től 1883-ig hirlapirodalmilag foglalkozott a fővárosban. Irt költeményeket, aesthetikai, dramaturgiai s szinügyi czikkeket és ismeretterjesztő tárczákat a következő lapokba: Magyarország és a Nagyvilág, Vasárnapi Ujság, Budapesti Bazár, Hölgyek Lapja, Vasárnapi Lapok, Család Lapja, Képes Családi Lapok, Földgömb, Mulattató Ujság, Magyar Háziasszony, Magyar Bazár, Ország-Világ, Fővárosi Lapok, Pesti Hirlap, Budapesti Hirlap, Budapest (Huszár I. szerk. alatt). Függetlenség, Független Hirlap, Népzászlója (Mende Bódog szerk. alatt), Budapesti Ujság, Szinészeti Közlöny, Szinészek Lapja és sok vidéki lapba.
Munkája: Dalok. Budapest, 1880.
Álnevei s jegyei: Benőfi, Battonyai, Sió, B. F., Bf., -ik., -k -c., -k., B-k., io, S-o.
M. Könyvészet 1890.
Vasárnapi Ujság 1880. 29. l.
Figyelő XIII. 103. és önéletr. adatok.
