Balics Lajos,
Balics Lajos,
hittudor, theologiai tanár, szül. 1856. febr. 8. Lövőn, Sopronmegyében; a négy alsó gymnasiumi osztályt Sopronban (1866–71.), a négy felsőt mint a kisebb papnevelő-intézet növendéke Győrött végezte (1871–75.), azután a theologiára Bécsbe a Pázmány-intézetbe küldetett, hol azt 1875–79-ig befejezte. 1879. jul. 13. szenteltetett fel és aug. 12-től 1881. szept. 8-ig mint káplán működött Tatán, azután több éven át a győri nagyobb papnevelő intézet tanulmányi felügyelője, 1886. febr. theologiai tanár s 1887-ben a győri kir. jogakadémia m. tanára lett. 1888-ban négy hónapot történeti kutatások czéljából a vaticani levéltárban töltött Rómában.
Czikkei a Győri Közlönyben (1884. 1886.) jelentek meg.
Munkája: A római katholikus egyház története Magyarországon. I. II. kötet. 1. 2. része. Bpest, 1885–90. (Szent-István társulattól a Tárkányi 100 arany-díjjal jutalmazott pályamunka. Ism. M. Allam 130. sz. Századok 757. l. Irodalmi Szemle 1886.)
Közölt egy nagyobb tanulmányt: Aranyszáju szent János hitszónoklatáról a Theolog. Folyóiratban.
M. Könyvészet 1888.
Catalogus Bibl. Joann. Card. Simor 74. és önéletr. adatok.
