Bálint Gyula (István),
Bálint Gyula (István),
nyug. kath. tábori lelkész, szül. 1824. febr. 18. Csik-Kozmáson, Csikmegyében, nemes székely szülőktől; a gymnasiumot Csik-Somlyón, a bölcseletet Kolozsvárt végezte, mire a Ferencz-rendiek szerzetébe lépett és egy évet Mikházán töltve, Gyulafehérvárra küldték theologiára. 1849 végén áldozó pappá szenteltetett Kolozsvárt. 1851-ben Marosvásárhelyt kezdte a tanítást, de már 1851-ben tábori pappá neveztetett ki a 6 számú gróf Coronini gyalogezredhez. Míg ezredével 9 év alatt Bukovinán és Galiczián keresztül bolyongott, megtanult németűl és olaszul. 1859-ben az olasz háboruba ment ezredével; 1860–64-ig Bécsben lakott. 1864-ben Schleswig-Holsteinban szolgált mint tábori főpap és porosz arany katona-rendet nyert, később pedig az 1873-iki jubilaris emékérmet. Az 1866. olasz hadjáratban is részt vett; azután ismét Bécsben és Welsben tartózkodott. 1871-ben nyugalomba vonult és jelenleg Kolozsvárt él.
Német, olasz és latin költőkből fordított, eredeti népies versei pedig a következő lapokban jelentek meg: 1850–59-ben a Katholikus Néplapban, hova sok galicziai levelet és népies verset irt, Hölgyfutárban (1859–63), Napkeletben (1860–62), Nefelejtsben (1863.), Fővárosi Lapokban (1865.), Idők Tanújában (Kozmási, Csik-Kozmási s Alcsiki álnevek alatt); időközben lefordította Dantét hexameterekben úgy, hogy a terzinák rímelnek; ebből Zoványi Autonomiájában két ének, Magyarország és a Nagyvilágban hat ének jelent meg; az utóbbi lapban Horatius III. 6. (1875.) és Ovid Heroid. XI. (1877.) fordítását is közölte. Irt még a Szabad Egyházba, Borsszem Jankóba s Bolond Istókba. Később a marosvásárhelyi Erdély cz. lapba több éven át nagy számú eredeti verset irt és fordított Schillerből; a Maros-Vidékben is több költeménye jelent meg a legközelebbi időig. A gyulafehérvári Egyházi és Iskolai Lapban és a Közművelődésben sok vallásos költeményt közölt. Irt e közben a Székelyföld, Háromszék, Baloldal, Nemere, Ellenzék, Kolozsvár cz. lapokba verseket, de legtöbbet a Magyar Koronába, Magyar Államba s ennek melléklapjába, a Szépirodalmi Kertbe.
Munkái:
1. A megszabadított Jeruzsálem. Torquato Tassó után ford. Bécs, 1863. (Ism. Bud. Szemle XVI. 1878. Imre S.)
2. Jadwiga. Költemény 11 énekben. Beck Károly után ford. Pest, 1864.
3. Vers-szemelvény A régiek elmésen mulattató bölcs mondataiból. A latin eredeti nyomán ford. Gyula-Fehérvár, 1871. (Előbb az Egyházi és Iskolai Lapban.)
4. Phaedrus aesopi meséi. Magyarra ford. Kolozsvár. 1876. (Előbb a Keletben 1876.)
Bécsben lefordította Lewald Tornister-Büchlein-jét (Katonai Táska-könyv 165 lap sat.) Kéziratban: az egész Dante fordítása, Aesop 210 eredeti meséje népies versekbe magyarítva és 40 ív mindennünnen összeszedett jeles mondások.
Munkálatok. Kiadta a bpesti növ. papság magyar egyes. XLVI. K. 364. 415.
Petrik Könyvészete.
Catalogus Bibl. Joann. Card. Simor 74. és önéletrajzi adatok.
