Balog István,
Balog István,
gymnasiumi tanár, szül. 1857. jan. 28. Puszta-Kéthalmon, Aradmegyében; 1869-ben a békési ev. ref. gymnasiumban végezte a hat osztályt; 1875. őszén Debreczenbe ment a 7. osztályba, de pár havi ott léte után betegsége miatt távozni volt kénytelen. 1876. febr. a Békési Lapokhoz ment korrektornak Gyulára. 1876-ban az érettségi vizsga letétele után nemsokára elvitték katonának Boszniába, honnan nov. végén került ismét vissza. 1879. jan. végeig otthonában Dobozon betegeskedett; ekkor felüdülvén Pestre ment és a bölcseleti karhoz beiratkozott. 1880. októbertől 1882. szept.-ig Gyomán volt nevelő; deczemberig Pesten volt s innen Puszta-Révbérre, 1884. okt. Pécsre ment nevelőnek. Innét Budapestre jött, pár évig hivataloskodott és 1890. eleje óta gymnasiumi tanár Békés-Csabán.
A következő lapokba dolgozott: Békésm. Közlöny (1878. 1889.), Szarvasi Ujság (1879. 1881–82.), Fővárosi Lapok (1880), Békésmegyei Lapok (1881.); Békés (1885–86.), Orosházi Közlöny (1884–85), Vasárnapi Ujság (1882. 1885. 1888.), Pécs (1884–86.) és Budapesti Hirlap (1885.)
Munkái:
1. Költemények. Bpest, 1885. (Ism. Koszoru 8. sz.)
2. Ujabb költemények. U. ott, 1889. (Ism. Pécsi Hirlap 4. sz.)
Álneve: Dobozi.
M. Könyvészet 1885.
Corvina 1889. 8. sz. és önéletr. adatok.
