Bartalus István,
Bartalus István,
bpesti állami tanitóképzőintézeti zenetanár, a m. tud. akadémia levelező s a Kisfaludy-társaság rendes tagja, szül. 1821. nov. 23. Bálványos-Várallyán, Erdélyben; atyja ref. lelkész lévén, fiát is ezen pályára nevelte. De ez a jogi pályára lépett s csakhamar a zenéhez való szenvedélyből a kolozsvári conservatorium növendéke lett, hol ennek igazgatója Ruzsitska György pártfogásába vette. Később nevelő lett Zsibon, Wesselényi Miklós báró házánál. A neveléssel azonban zenei szenvedélye miatt teljesen felhagyott s 1846-ban kizárólag a zenészeti pályára lépett és mint zongoratanító 1848-ig a vidéken működött. 1851-ben Kolozsvárról Budapestre jött s egy ideig nyilvános előadó művészettel foglalkozván, több művészi körutat tett; azután a fővárosban telepedett le s itt élt mint nyilvános zongoratanító. A hatvanas évek végén és a hetvenesek elején államsegélylyel két izben indult tanulmányutra, meglátogatván a felső-ausztriai zárdák könyvtárait. A Kisfaludy-társaság 1867-ben rendes tagjává, a m. tud. akadémia pedig 1875. máj. 26. levelező taggá választotta a nyelv- és széptudományi osztályba. 1869. decz. 16. képzőintézeti zenetanárrá neveztetett ki.
A honvéd cz. költeménye jogász korában jelent meg az Öröm-dalok cz. füzetben, mely ifj. Teleki József gróf tiszteletére adatott ki Kolozsvárt 1842-ben. Mint zeneiró a zenészet művészi kifejtésén munkálkodik 1858 óta az irodalomban; zeneelméleti, történelmi, szépészeti s kritikai czikkei a következő lapokban és folyóiratokban jelentek meg: Szépirodalmi Közlöny (1858–59.), Budap. Hirlap (1859. 101., 130., 148., 225., 240., 242–244. sz. 1860. 4., 51., 56–61., 147., 149., 267–73., 276., 277. sz.), Hölgyfutár (1859–61.), Vasárnapi Ujság (1858. 1860. 1866–67.), Nefelejts (1860.), Zenészeti Lapok (1861–62.), Ország Tükre (1862. 1864.), Arany Figyelője (1861.) s Koszoruja (1863–64.), Független (1863. 39–65. sz.), Budapesti Szemle (1863–66. 1879.), Szinházi Látcső (1863.), Magyar Sajtó (1864. 268–179. sz.), Politikai Hetilap (1865.), Budapesti Közlöny (1867. 21., 40., 44–46., 89., 101., 143., 166., 199., 222. 1868. 7., 8., 10., 11. 1869. 268. 1870. 211., 280., 283., 1871. 80., 88. sat. 1873. 51., 52., 60., 162. sz.), Fővárosi Lapok (1866–67. 1872. 1874. 1878. 1883.), Pesti Napló (1869. 19. sz.), Hazánk (1869.), Nemzeti Hirlap (1877. 72. sz.), Századok (1880.), Magyarország (1883.), Egyetértés (1884. 16–18. sz.), Ország Világ (1884.), Magyarország és Nagyvilág, Néptanítók Lapja, Magyar Könyv-Szemle (1876.), Kisfaludy-társaság Évlapjai, Uj folyam (III. IV. VII. VIII. XVIII. k.); irt még a Szegedi Albumba s az Orsz. Nagy Képes Naptárba (1861.) Musik und Musiker der Ungarn cz. ismertetésével részt vett Neményinek Berlinben 1883-ban megjelent Das moderne Ungarn cz. művében; dolgozótársa a Rudolf trónörökös Osztrák-Magyar Monarchia irásban és képben cz. vállalatnak.
Munkái:
1. Pályanyertes zeneművek. Változatok egy eredeti magyar themára. Pest, 1858.
2. 101 magyar népdal énekre és zongorára. U. ott, 1860.
3. Módszer a zongora helyes játszására. U. ott. 1860.
4. Zongoratan. U. ott, 1862.
5. Zenekáté Lobe után. U. ott, 1863.
6. Magyar egyházak szertartásos énekei a XVI–XVII. században. U. ott, 1869. (Értekezés a nyelv és széptud. köréből. I. kötet. 8. sz. Ism. Esztergom cz. lap 1878. 16–22. sz.)
7. Magyar Orpheus. Vegyestartalmu zenegyűjtemény a XVIII. és XIX. századból. U. ott. 1869.
8. Két dudás egy csárdában. Regény. U. ott, 1865. (Magyar Eredeti Regénytár 10. köt. előbb a Hölgyfutárban 1860-ban.)
9. Elemi összhangzat- és számjelzéstan. Wohlfahrt H. után. U. ott. 1867. (2. jav. és bőv. kiadás. Bpest, 1880.)
10. Jelentés a felső-ausztriai kolostoroknak Magyarországot illető kéziratairól s nyomtatványairól. U. ott, 1870. (Értek. a nyelv és széptud. kör. I. 11. sz.)
11. Bevezetés a zongora játszására. Buda, 1871.
12. Énektanitó vezérkönyv népiskolai tanítók számára. 1–6. folyam. U. ott, 1872–74.
13. Éneklő ABC népiskolák számára. 1–6 évf. U. ott. 1873–74.
14. Magyar népdalok egyetemes Gyűjteménye. Bpest, 1873. 1875. és 1883. Három kötet.
15. Művészet és nemzetiség. U. ott, 1876. (Értek. a nyelv és széptud. kör. V. 6.)
16. Emlékbeszéd Mátray Gábor felett. U. ott, 1877. (Értek. a nyelv és széptud. kör. VI. 7.)
17. Vázlatok a zene történelméből. U. ott, 1877. I. kötet.
18. Négyes dalok zsebkönyve. U. ott, 1878. (Gyertyánffy Istvánnal. 2. jav. kiadás. U. ott. 1887.)
19. Énektanító harmonium vagy zongora kisérettel. U. ott, 1878.
20. Nő karénekek gyűjteménye. U. ott, 1879. (Gyertyánffy Istvánnal.)
21. Adalékok a magyar zene történelméhez. U. ott, 1882. (Értek. a nyelv és széptud. kör. X. 11.)
22. A féltudósok. Regény. U. ott, 1882.
23. Ujabb adalékok a magyar zene történelméhez. U. ott. 1882.
24. A zeneköltészet elemei s műformái. U. ott. 1883.
25. Arany János dalai. U. ott, 1884.
26. Egy bukott zenész élete. Regény. Esztergom, 1884. (Mulattató Zsebkönyvtár 27. 28. előbb a Hölgyfutárban 1859.)
Kéziratban: A magyar palotás-zene eredete és fejlődése; a XVI–XVII. század lantvirtuózai; a XVI–XVII. század lanttáblázatos zeneművei megfejtve; Orgona- és lanttáblázatok a XVI. századból eredeti másolatban és megfejtve.
Álneve és jegyei: N. N. betűkkel csak legelső irodalmi kisérletei alkalmával élt a Szépirodalmi Közlönyben (1858–59.); Amarus a Zenészeti Lapokban (1860–61.)
Vasárnapi Ujság 1860. 47. sz. arczk.
Orsz. Nagy Képes Naptár 1861. arczk.
Családi Kör 1862. arczk.
Egyet. M. Encycl. V. 732.
M. Akad. Értesítő 1867–70.
Figyelő I–IV.
Hon 1869. 273. sz.
Ságh, M. Zenészeti Lexikon.
M. Könyvészet 1878–86.
Paedagogiai Plutarch I. arczk. (Menich Antal.)
Zenelap 1886.
Petrik Könyvészete és önéletrajzi adatok.
