Bartók István,
Bartók István,
fölszentelt tinnini püspök; debrődi, abauj-megyei származású; Olmüczben a jezsuitáknál végezte tanulmányait és ott nyert 1637. aug. 11. magisteri fokot; alig volt egy évig pozsonyi kanonok, midőn 1647-ben esztergomi kanonok, azután pécsváradi apát (1657), scopiai v. püspök, 1663. jul. 19. nagyprépost és tinnini fölszentelt püspök lett. Meghalt 1666. márcz. 19. Nagyszombatban.
Beniczky Péter verseit kiadta Nagyszombatban 1664-ben, s előszót irt hozzájuk. Ezen kiadás ugyan ismeretlen, de a kolozsvári 1670. kiadás Bartók István esztergomi vicariusnak Nagyszombatban 1664-ben kelt előbeszédével jelent meg. Baniczky Péter 1664. febr. 8. kelt végrendeletében hálásan emlékezik meg Bartókról, kinek értékes emléktárgyakat hagyott.
A Szelepcsényi-féle kath. énekeskönyvet több izben ujra kinyomatta.
Horányi, Nova Memoria 310.
Brüsztle, Recensio IV. 167.
Szabó Károly, Regi M. Könyvtár I. 424.
Uj M. Sion 1886. 94.
Zelliger, Esztergom Várm. Irók.
Tört. Tár 1888. 208. 448.
