Belányi Tivadar,
Belányi Tivadar,
tanítóképző-intézeti tanár, szül. 1854. nov. 9. Paláston, Hont megyében, hol atyja kerületi jegyző volt; tanulását magán-úton kezdette, majd Léván és Esztergomban folytatta s 1872-ben a budapesti paedagogiumban fejezte be; 1872-től kezdve a keszthelyi polgári iskolánál, 1880 óta pedig a csáktornyai állami tanítóképző-intézetnél tanár.
Irodalmi dolgozatai a hirlapokban jelentek meg, nagyobbrészt Dóris, Garamvölgyi és Theodorus diák álnevek és B. T., -i-r. névbetűk alatt. Irt verseket, elbeszéléseket, életképeket és tárczaleveleket; ezenkivül értekezéseket, paedagogiai s nyelvészeti dolgozatokat. A Keszthelynek (1879–80.) főmunkatársa, majd állandó munkatársa; a Zalai Közlönynek (1880–83.), a Zalai Tanügynek (1880–82.) és a Zalamegyének (1882. óta) állandó dolgozótársa s levelezője: ez utóbbi lap közölte tőle a tizenkét hónap apologiáját (1886–87.), mely önálló kötetben is meg fog jelenni; ugyan e lap közli tőle 1882-től fogva évenként Rigmusos krónika czímmel az egyes évek humoros történetét versben. Irt ezen kivül a Muraközbe, Joghallgatók Lapjába, M. Nyelvőrbe, Magyar Tanítóképzőbe sat. Két történeti beszélye horvát nyelvre lefordítva megjelent a Medjimurski Kolendarban (1884. és 1885.)
Jelenleg egy Irálypéldák gyűjteményén és egy népies modorú csillagászati munkán dolgozik.
Önéletrajzi adatok.
