Bod Károly (albisi, legidősb),
Bod Károly (albisi, legidősb),
mezei gazda, szül. 1814. nov. 4. Selyén Maros-Tordamegyében; atyját, ki ref. pap volt, korán elveszté, anyja makfalvi Dózsa Klára volt. Mint előde Bod Péter, ő is lelkipásztorkodással kezdette küzdelmes életét, később a marosvásárhelyi ev. ref. collegiumban elvégezte a jogi s theologiai évfolyamot; nem érezvén hajlamot a papi pályára, a keszthelyi gazdasági intézetbe ment, melyet, midőn befejezett, az ottani uradalomban alkalmazást nyert. 1843-ban ismereteinek kibővítése végett bejárta Német- és Olaszországot, még pedig nagyobbrészt gyalog. Az önvédelmi harczban mint tüzér tiszt vett részt. Az oláhok elfogták és hosszabb ideig tartották Beszterczén, majd Medgyesen fogva. Később a Kemény és Bethlen grófi családok jószágait több évig kezelte. Utolsó éveiben simontelki kis birtokán a gabonaneműeken élő paraszitákat tanulmányozta; sikerült is egy uj fajt, a Schizonevra ceralium-ot fölfedeznie, mely a buza és árpa gyökerén élődik s melyet dr. Szaníszló Albert ismertetett meg és nevezett el. Meghalt 1885. jún. 1. Simontelkén. Gyászjelentését maga mondta tollba.
Közgazdaságba vágó gyakorlati irányú czikkei az Ismertető (1841.), Magyar Gazda (1846.), Kertész Gazda (1867.), Erdélyi Gazda (1871–72.), Kolozsvári Közlöny, Kelet, Korunk és Ellenzékben jelentek meg.
Ellenzék 1885. 137. sz. és unokaöcscse Bod Károly szives közlése.
