Bolgár Emil (inámi),
Bolgár Emil (inámi),
a pozsonyi kir. tábla birája, B. Ferencz ügyvéd, királyi kincstári tanácsos és Medveczky Aurora fia, szül. 1840. jún. 23. Máramaros-Szigeten, hol a gymnasium négy osztályát, az 5. és 6. osztályt mint magántanuló Szatmáron végezte. Atyja 1855-ben elhalálozván, édes anyja nyolcz gyermekével gyermekei neveltetése végett mostoha anyagi viszonyok közt Pestre költözött. B. Emil a 7. gymnasiumi osztályt itt a piaristáknál, a nyolczadikat Kassán járta 1857-ig; ekkor Pesten orvosnövendék lett, de 1858-ban a jogra tért át. 1861–62-ben nevelő volt a gr. Bolza-családnál. 1863-ban ügyvédi irodában dolgozott és a kir. táblánál jurátuskodott. 1864-ben ügyvédi vizsgát tett és 1866 elején Jász-Árokszálláson telepedett le; ő szervezte a jászkun-kerületi Deák-pártot és annak vezérszónoka volt 1867–72-ig. A kir. biróságok szervezése alkalmával 1872. jan. 1. a birói pályára lépett Jászberényben, hol kir. törvényszéki biró volt 1885. augusztusig, mikor Szolnokra helyeztetett át. 1887. máj. a pesti kir. itélőtáblához rendes birónak neveztetett ki; a legujabb szervezéskor (1891.) Pozsonyba helyezték át.
Első verse 1858-ban jelent meg a Hölgyfutárban (és 1859. 1862.); azóta számos költeményt, beszélyt, utiképeket, történelmi s irányczikkeket irt a következő lapokba: Napkelet (1860.), Divatcsarnok (1860–63.), Nefelejts (1861–63. 1871. 1873.), Vasárnapi Ujság (1863–66. 1868. 1876. 1884.), Magyar Ember Könyvtára (1863.), Főv. Lapok (1864–65.), Igazmondó (1871.), Figyelő (1871. 1875.), P. Napló (1877. 18. sz.), a Tavasz szépirod. Zsebkönyvbe (1871.) és a M. Orvosok és Term. Munkálataiba (XIX. 1878. Kirándulás Viskvárhegyre). Értekezéseinek nagy része névtelenül jelent meg. Irt még a következő vidéki lapokba is: Jászkun Figyelő, Lehel Kürt, Jászberény és Vidéke. Nejének 1874. aug. történt halála mélyen hatott kedélyére s azóta csak igen ritkán találkozunk nevével az irodalomban.
Munkája: Bolgár Emil költeményei 1856–1883. Bpest, 1884. (Ism. Egyetértés 248. sz.)
Önéletrajzi adatok.
