Csernátoni Vajda Sámuel,
Csernátoni Vajda Sámuel,
nyug kir. aljárásbiró, szül. 1821. febr. 19. Deésen, Szolnok-Dobokamegyében, a nagy enyedi s kolozsvári ref kollegiumból kikerülve, jogot végzett és a kir. táblánál három évi irnokoskodás után ügyvéd lett és Belső-Szolnokmegye ülnökei közé vétetett föl. 1848-ban mint nemzetőr, később mint honvédtiszt Bem seregében harczolt és a szabadságharcz után besoroztatva Olaszországba került, honnan öt év mulva haza bocsátották. Ekkor Deésre, majd árpástói kis birtokára vonult. Midőn a bethleni járásbiróság szerveztetett, Deésen nyert alkalmazást és később albiró lett. Meghalt 1889. ápr. 22. Kolozsvárt.
A Regélőbe a vidéki társas-életről több czikket irt; Magyar ifjakhoz és szépnemhez cz. czikkét a Regélő-Pesti-Divatlap, Olaszországi történetek a forradalom után és Mihelás debreczeni kudarcza 1848-ban cz. történeti visszaemlékezéseit a Kolozsvár (1888. decz 24. és 1889. 32. sz.) hozta.
Olaszországban tartózkodása alatt jól megtanult olaszúl és lefordította az egész Boccacciot, de ez, valamint az olaszországi viszonyokra vonatkozó s műtörténelmi, ugy az 1848–49. jegyzetei kéziratban maradtak.
Szolnok-Doboka 1889. 17. sz. és fiának Csernátoni Gyulának szives közlése.
