Csokonai Vitéz Mihály,
Csokonai Vitéz Mihály,
ev. ref. főiskolai tanár, nemes Cs. Vitéz József jóhirű seborvos és Diószegi Sára fia, szül. 1773. nov. 17. Debreczenben, hol atyja 1786. febr. 20. elhalván, édes anyja gondjaira maradt (ki 1810. máj. 23. halt el) és a debreczeni ev. ref. főiskolában tanult, hol 1785. ápr. 18., az alsóbb osztályok elvégzése után, a felsőbbekbe lépett; tanárai voltak Budai Ferencz és Ezsaiás, a költészeti osztályban Háló Kovács József, az Aeneis fordítója; 1786-ban Fodor Gerzson oktatta a felsőbb szónoki s metaphysikai osztályban. Elvégezvén 1788-ban a gymnasiumot, ápr. 18. az akadémiai tanfolyamot kezdé el és Milesz Józseftől hallgatta az alkalmazott mértant, természettant és bölcseletet; a theologiai szakban Ormós András oktatta, a héber és arab nyelvet s az ó- és újszövetségi szentirás-magyarázatot Sebestyén Istvántól, az ágazati, erkölcsi és lelkipásztori hittudományt az egyháztörténettel Szilágyi Gábortól hallgatta. Mindnyájok közűl a Budaiaknak, kik a hazai történelmet adták elő, és Sinay Miklósnak, kitől az általános világtörténelmet és régi literaturát hallgatta, volt reá legtöbb hatásuk. Tanulótárai közűl kis kört alakított maga körűl, hogy egymással az ujabb irodalmat megismertessék; mindenik más-más nyelv tanulását vállalta el, ő az olaszt választotta. Gyenge testi szervezete mellett is éj-napot olvasással és tanulással töltött és kisebb-nagyobb költeményeket szerzett. A Béka-egérharczot már 18 éves korában irta, Homerosz után ugyan, de az akkori politikai viszonyokra alkalmazta. 1793-ban Kazinczy már barátai között említi. 1794 tavaszán nyilvános tanítónak választották, ki már ekkor a görög, latin, olasz és magyar költészetben járatos volt. A következő iskolai téli félévben (1794. decz. 6.) a főiskola itélőszéke azzal vádolta őt, hogy az isteni tiszteletről elmaradoz, társait magához hiván az időt borozással és pipázással vesztegeti; ezért megpirongatták és azzal fenyegették, hogyha több ily kihágást tesz, tanítói hivatalától el fog mozdíttatni. 1795-ben az előljáróság a húsvéti ünnepekre Halasra bocsátotta, de Cs. a főváros közelségétől elragadtatva, nem tért vissza kollégiumába, hanem Dugonicsot látogatta meg Pesten. Ezután előljáróinak elnézését és engedelmét kinyerve, ismét visszament Debreczenbe, de nagymértékű önbecsérzetéből származott összetűzései s a fegyelembe ütköző rendetlenségei miatt el kellett hagynia a kollégiumot; jún. 15. a főiskola imatermében bucsúzott el tanulótársaitól. (Bucsúbeszédét Szana Tamás közli Cs. életrajzában.) Az 1795–96. tanévet a sárospataki kollégiumban töltötte, de itt Kövy Sándor sem volt képes vele a törvénytudományt megkedveltetni, úgy hogy rendetlenűl látogatta az előadásokat. A költészet régi szeretete foglalta el egészen. Tanulságos és kedvderítő társasága a lelkesb ifjúságnak központjává tették őt. Patakot a közvizsgálat előtt hagyta el és a német nyelv megtanulása végett Lőcsére igyekezett; azonban szept. 3. már Bicskén volt Fehérmegyében, hol utóbb is gyakran tartózkodott Kovács Sámuel iskolarektornál. Az országgyűlés megnyiltával Pozsonyba ment, hol heves részt vett a francziák elleni elkeseredésben és kiadta a Diétai Magyar Musa cz. lapot, mely keddenként, utóbb kétszer hetenként az országgyűlés bevégeztéig tizenegy számban jelent meg. Weber könyvnyomtató nem volt rábirható munkáinak további kiadására, ezért elhagyta az év végén Pozsonyt. Komáromba utazott, hol 1797. ápr. 26. tartotta a megye fölkelő gyűlését; itt irta a fölkelésre buzdító verseit és ez év nyarán megismerkedett itt Fábián Julianna költőnő által Vajda Pál komáromi kereskedőnek Julianna nevű leányával, ki iránt ifjúsága egész hevével szerelemre gyúlt; ekkor születtek nagyrészt Lillát dicsőítő dalai, szerelemvalló levele, melyben Lillát (Vajda Juliannát) nyilatkozásra kéri, okt. 21. felelete a Lilla kedvező válaszára. E boldog élet kilencz hónapig tartott, mint Cs. bucsúzó levelében maga mondja, a mikor a kilátás-nélküli viszony Lillának férjhez adásával megszakadt. (Első férje Lévai István 1840. jún. 1. halt el 76. évében. «Lilla áldott hamvainak,» ki 1855. febr. 15. meghalt és 78 évet élt, második férje Végh Mihály hetényi ref. esperes emelt emléket.) Komáromi viszonya idején, úgy látszik, többnyire Kovács Sámuel barátjánál Bicskén tartózkodott, honnét gyakran ellátogatott Komáromba is, mely várost 1798. márcz. végén hagyta el. Azután Keszthelyre Somogyba ment, fölkereste Kiss Bálintot egykori tanulótársát, akkori csököli segédlelkészt, majd átrándult barátjához Szokolay Dániel somogyi esküdthez Hedrahelyre; innét Kaposvárra ment s visszatértében Nagy-Bajomban Horváth Ádámot a Hunniás iróját keresi föl, a ki bemutatta a költőt sógorának Sárközy Istvánnak Somogymegye alispánjának és a csurgói gymnasium segédgondnokának, ki Kazinczyval levelezett. Sárközy magánál marasztja a költőt, ki 1798. június végétől 1799. máj. végeig ott tartózkodik; itt éri a kitüntetés, hogy az Erdélyi Nyelvmivelő Társaság tagjai közé választá, mit 1798. aug. 4. kelt levelében köszön meg. Ezalatt a csurgói gymnasiumnál egy segédtanári állás volt betöltendő s azt Sárközy közbenjárására Cs. nyerte el. 1799. jún. 2. a költő értesíti Sárközyt, hogy a tanítást egy hete elkezdette s tanításával a hazát és tudományt akarja szolgálni. Már ekkor értette a görög, latin, német, franczia s olasz nyelvet, utóbbival már korábban foglalkozott és Metastasióból sokat fordított; de mégis mindenek fölött lelkesítette a magyar nyelv; már korán levelezésben állott Kazinczyval, Földivel, Horváth Ádámmal és másokkal. Az 1798–99. tanévben a felső osztályokat tanította és növendékei számára A magyar versirásról közönségesen s Magyar költészettan cz. munkákat irta. 1799. aug. közepe táján előadatta tanítványaival a Pofók vagy Cultura (kézirata a m. t. akadémia kézirattárában) és szept. 24. a Karnyóné cz. vigjátékait. Azonban itt sem tartotta meg szigorúan a tanórákat, és a tanév alatt megfordúlt Bajomban, Korpádon és Csöklőn. 1799 telén hagyta el Csurgót és 1800 májusban Somogyot. Utját Szigetvárnak vette, hol pár napig időzött Festetics Lajos grófnál; egyúttal megnézte a várromot, Zrinyi hőstettének helyét, mire átkelt a Dunán és a Bácskán s a tiszai téreken át Kecskemét felé tartott; Karczagon hosszabb ideig pihenve, érkezett végre Debreczenbe, hol szerető édesanyja tárt karokkal várta. Otthon elvonultan s kizárólag az irodalomnak élt, de innen is kirándult néha barátaihoz. 1801-ben Patakon volt Rozgonyinál, júl. 13. Regmeczen a két héttel előbb kiszabadult Kazinczynál, ismét pataki közvizsgálaton, Hangácson és Igaron, hol augusztusig munkáinak tisztázásával foglalkozott, melynek végeztével feljött Pestre, hogy azokat a censurán keresztűl vigye és kinyomassa. A téli évszakra Debreczenbe ment, hol csak kevés hetet töltött, mire munkái érdekében ujra Pestre utazott. Komáromban is tartózkodott 1802. februárban. Folyamodott a Magyar Hirmondó szerkesztőségeért, majd irnokságért a Széchenyi könyvtárnál; de hiába. Gyengélkedő egészsége haza felé készté s a váradi fürdőket kereste fel, hol ugyanakkor Kazinczy is mulatott. Innét haza tért, de kevéssel azután jún. 11. roppant tűz pusztította Debreczent és elhamvasztá Cs. házát is. 1804. ápr. 10. indult Nagyváradra Rhédeiné temetésére, mikor roppant áthűlést szenvedett; ápr. 22. haza utazott; betegsége mindinkább rosszabbra fordult és 1805. jan. 28. meghalt.
A közönség 1783-ban olvasta először nevét a Magyar Hirmondóban, mely utóbb gyakran hozta verseit (különösen 1801–1803-ban); a kassai Magyar Muzeum-ban több műve jelent meg névtelenűl; Kármán Uraniája (1794) hét darabját közölte, szintén névtelenűl. A szerény ifjú Kazinczy sürgetései ellenére is, kivel 1792 óta levelezett, nem lépett még ekkor ki a nagy közönség elé.
Munkái:
1. Serkentés a nemes magyarokhoz a mostani országgyűléskor. Cantata. Pozsony, 1796. (Weber Simon Péter német eredetijével együtt. Zenéje Toszt Ferencztől.)
2. Diétai Magyar Múzsa. U. ott, 1796. (Nov. 1-ig összesen 11 száma jelent meg és egymaga állította ki részint kész, részint akkori események által előidézett iránykölteményekből.)
3. A nemes magyarságnak felülésére. T. n. Komárom vármegye rendeinek készítette és Várbogyai Csepy Zsigmond urnak s hites társának Készely Klára asszonynak segedelmekkel kiadta ápr. 26. 1797. Komárom.
4. A haza templomának örömnapja. Nagym. gr. Széchenyi Ferencz ő exjának a ns. Somogy vármegye főispáni székébe júl. 4. 1798. lett beitkatására. Bécs, 1798.
5. A szépség ereje a bajnoki sziven. Debreczen, 1800. (Borbély Gábor kapitány és Vay Zsanetta kisassz. menyegzőjek alkalmatosságával.)
6. A tavasz. Irta Kleist, ford. Cs. V. M. Hozzájárulnak Kleistnak némely apróbb darabjai. Komárom, 1802. (2. kiadás. N.-Várad, 1806.)
7. Oda m. Rhédey Lajos cs. kir. kamaráshoz. Somsich Lázár után latinból. (Bécs, 1802. M. Hirmondó mellett.)
8. Oda m. gróf Festetics Györgyhöz. (U. ott, 1802. M. Hirmondó mellett.)
9. Amaryllis. Idyllium Schraud kir. tanácsosné halálára. Pest, 1803.
10. A pillangóhoz egy óda, muzsikáját készítette Haydn úr; A szemrehányás, egy dal, a muzsikáját készítette Stipa úr. bécs, 1803. (Megjelent 1806.)
12. Dorottya, vagy is a dámák diadalma a fársángon. Furcsa vitézi versezet IV könyvben. Nagy-Várad és Vácz, 1804. (2. kiadás. Nagy-Várad, 1808. Ism. Szépirod. Figyelő 1861. Salamon Ferencz és Irod. Tanulm. 3. kiadás. Bpest, 1875. Olcsó Könyvtár 1.)
13. Halotti versek. Melyeket néh. mélt. kohányi Kátsándy Therézia aszszony, Kis-Rhédei Rhédei Lajos úr házas-társának eltemetésekor tartatott tisztesség tételre készített és el is mondott aprilis 15. 1804. Nagy-Váradon.
Halála után jelentek meg:
14. Lilla, érzékeny dalok III könyvben. Nagy-Várad, 1805. (2. kiadás. U. ott, 1808. 3. kiadás. Bpest, 1877. Olcsó Könyvtár 42.)
15. Ódák, két könyvben. N.-Várad, 1805. (2. kiadás. U. ott, 1809. 3. kiadás. Bpest, 1879. Olcsó Könyvtár 65.)
16. Alkalmatosságra irt versek. N.-Várad, 1806.
17. A pásztorkirály. Énekes pásztorjáték 3 felv., szerz. Metastasio Péter. U. ott, 1806.
18. Galatea, szerz. Metastasio Péter. U. ott, 1806.
19. Amintas. Tassónak eredeti meséje. Olaszból. U. ott, 1806.
20. Csokonai Vitéz Mihály poétai munkái. Kiadta Márton József. Bécs, 1813. Négy kötet.
21. Csokonai Vitéz Mihály nevezetesebb poétai munkái. Kiadta Márton József. U. ott, 1816. Két kötet, arczk. és életrajzzal.
22. Csokonai Vitéz Mihály élete s még eddig ki nem adott munkái. Domby Márton által. Pest, 1817.
23. Anthologia Csokonai Vitéz Mihály munkáiból. Kassa, 1836. arczk. (Zsebkönyvtár I. és II. kötete.)
24. Csokonai Mihály minden munkái. A szerző saját kéziratai s az első kiadásokhoz gondosan egyengetve, számos kiadatlanokkal bővítve, jegyzésekkel világosítva s életrajzzal bevezetve kiadta dr. Schedel Ferencz. Pest, 1844. (Helyesebben 1843–46. Nemzeti Könyvtár II. 2–10. füzet. Összes kiadott és kiadatlan munkáinak repertóriumával.)
25. Csokonai Vitéz Mihály munkái. Közli Kelemföldy. Lipcse; 1843–45. Három kötet.
26. Csokonai válogatott munkái. Kéziratok s eredeti kiadások alapján Toldy Ferencz által. Pest, 1864. Három kötet. Arczk.
27. Csokonai Vitéz Mihály válogatott versei. Bpest, 1873. (Kis-Nemzeti Muzeum 21. 2. kiadás. U. ott, 1874. Magyar Remekirók 6.)
28. Békaegérharcz. Irta Homér. Általöltöztette a Blumauer módja szerént. (1791.) U. ott, 1881. (Olcsó K. 124.)
Munkáit halála után, 1817-ben nagyon szigorúan és nem egészen elfogulatlanúl bírálta meg Kölcsey, de nagy tehetségét mindig elismerte s indítványozta, hogy közadakozásból sirkő emeltessék neki. Erre többek között azt akarta vésetni: «Arcádiában éltem én is»; a miért a debreczeniek, kik Arcádiának olyan magyarázatát találták valahol, hogy az «jó marhalegelő volt, kivált szamarak számára,» nagyon megnehezteltek és ebből keletkezett az u. n. arkádiai pür.
Hátrahagyott és kiadatlan verseiből közöltek: Zsebkönyv (1821.), Szépliteraturai Ajándék (1823–24), a Hon (1871. 269. sz.), Főv. Lapok (1871. A magánossághoz cz. és 1876. 295. sz. Vályi Klárához irt két verses levelét Beőthy Zsolt közölte. Helyreigazítás. Egyet. Philol. Közlöny 1878.), nagyváradi Szabadság (1878. 226. sz. Egy gőgös leányhoz cz.), a Figyelő (X. k. 1881. Ányos Lajos gyűjteményéből tizet, XVI. A pesti dicsőség cz., XIX. Mi a csók? közli Kabos Ede és Kanyaró F. megjegyzése, X. XI. Abafi saját gyűjteményéből tizenhetet), M. Salon (1884. Márton napi gunár panasza cz.), Arad és Vidéke (1884. 237. sz. Ősz cz.), M. Szemle (1890. egyet.), Debreczeni Ellenőr (1890. 224. sz. Hencse, Hencse... kezdettel) és irataiból: Koszorú (1884. II. 45. Mi a csók?)
Levelei: 1795. aug. 18. (Hon 1871. 269. sz.), Lillához, Komárom 1798. márcz. 12. (Vasárnapi Ujság 1857. 38. sz., Hölgyfutár 1857. 216. sz.), Arankához Nagy-Bajom, Somogy 1798. aug. 4. (Uj M. Muzeum 1858. I. 394. l., Reform 1872. 190. sz., Vasárn. Ujság 1872. 19. sz.), bizáki Puky Istvánhoz, Debreczen, 1799. márcz. 16. Pest, 1801. szept. 26., Debreczen, 1803. aug. 17. (Ország-Világ II. 1881. 274. l.), tanügyi levele, Csurgó 1799. jún. 25. (M. Paedag. Szemle 1882. 346. l.), Kazinczy Ferenczhez 1801. júl. 11. Bagamér, 1802. decz. 26. és az év végén vagy 1803. elején. Debreczen, 1803. febr. 20., (Kazinczy Levelezése I. 434. 538. 541. l., M. Szépirodalmi Szemle 1847. I. 21. 22. sz.), 1801. júl. 19. (Hortobágy 1865. 19. sz.), Pap Szász Józsefhez, Debreczen 1802. jún. 15. (Rozsnyói Hiradó 1881. 28. sz.), az 1802. debreczeni nagy tűzvész alkalmából (Vasárn. Ujság 1871. 33. sz.), Engel Jánoshoz, Debreczen 1803. ápr. 27. (Akadémiai Értesítő 1855. 1. sz.), dr. Sándorffy Józsefhez, Debreczen, 1804. jan. 3. (Delejtű 1859. 94. sz.), Debreczen, 1804. jún. 3. (Vasárn. Ujság 1871. 46. sz.), Obernyik Józsefhez, Debreczen, 1804. decz. 4. (Figyelő IX. 1880.), utolsó levele Papp József, Erős Gábor és Pethes Dávid tógátus barátihoz. Debreczen, 1804. decz. 10. (Főv. Lapok 1871. 235 sz. Igazmondó 1871. 42. sz.)
Kéziratai nagyrészt a debreczeni ref. kollégium könyvtárában vannak; azonban több kézirata őríztetik még a m. tud. akadémiában és a n. múzeumi könyvtárban is vannak levelei Nagy Gáborhoz 1794–1804. tizenhét darab, egy jótevőjéhez (Gáspár Pálhoz) 1795; Hála éneke gróf Széchenyi Ferenczhez; verse Földy János halálára 1802; Az Istenek osztozása, Militat omnis amans, A pásztor király cz. 3 felv. énekes játék másolata s egyéb kisebb költemények (részben saját kézirata 1794–1803-ig, részben másolatok 1809-ből); Végbucsú Rózsitól és Rózsi bucsúzálogai 1803; verses levele Mátyási Józsefhez, Pest, 1795. máj. 10. (Közölve a M. Könyv-Szemlében 1891. 11. l.)
Arczképét Cs. élete utolsó felében Erős barátja metszette rézbe; ez után készült az aczélmetszet Brockhaus F. A.-nál Lipcsében, mely a Toldy által kiadott Válogatott Munkái mellett jelent meg 1864-ben. Ferenczy István Rómában mellszobrát carrarai fehér márványból készíté, melyet 1822 végén küldött el a nádornak, ki aztán Debreczenbe szállíttatta, hol 1823. márcz. 11. a könyvtár termében üveg gúla alatt helyezték el. A debreczeni temetőben 1836. aug. elején a költő tisztelői négyszegű kőalapon 80 mázsa vasból öntött gúla alakú emléket állítottak hamvai fölé. (Siremléke megjelent két rajzlapon a Regélő mellett 1836-ban és Debreczenben 1866-ban.) 1860. szept. 29. Kulini nagy Benő azon kis ház falába (Darabos utcza 993. sz.), hol a költő lakott és meghalt, márványlapot tétetett be e fölirással: Csokonai Vitéz Mihály lak- és halálozás-helye. Szobrát Izsó Miklós készítette el, melyet a kollegium előtti téren 1871. okt. 11. lepleztek le nagy ünnepélyességgel. Ekkor Imre Sándor emlékbeszédet tartott, Szász Károly pályanyertes ódáját szavalta el. (Megjelent Debreczen, 1871.; ujra kiadatott, midőn a hazai irók és művészek 1884. júl. 6. a szobrot megkoszorúzták.) 1887. okt. 27. Csurgón volt Csokonai-ünnepély, Aggházy Gyula által festett arczképének a gymnasiumban történt leleplezése alkalmából, melyen a m. tud. akadémia és a Kisfaludy-Társaság is képviselve volt.
Névaláirása a Hebe cz. Zsebkönyv (1824.) mellékletén és arczképei alatt.
Magyar Mercurius, Bécs, 1794. II. és Magyar Hirmondó 1794. II. 643. l. (Felhivása munkáira.)
M. Kurir 1805. I. 15. (Kazinczy Ferencz.) 25. sz. 1822. 50.
Hazai Tudósítások 1806. II. 119. 252. l. 1807. I. 44. 52. (Sirkövéről, Kazinczy F.)
Catalogus Bibl. Fr. Com. Széchényi I. 241. II. 538. l. Suppl. I. 126. II. 102.
Domby Márton, Csokonai V. Mihály élete. Pest, 1817.
Tudom. Gyűjt. 1817. III. (Kölcsey kritikája.) 1823. II. IV.
Közhasznú Esmeretek Tára III. (Csató Pál.)
Rajzolatok 1835. I. 6. sz. arczk.
Erdélyi Hiradó 1836. II. 36. sz.
Honművész 1837. 9. sz. (Emléke rajzával.)
Kisfaludy-Társaság Évlapjai VI. 1846. (Életrajza s 1794–95-ben a debreczeni kollegiumban történt vizsgálat jegyzőkönyve Sárváry Páltól.)
Pesti Napló 1853. 1116. sz. 1862. 263. sz. (Jámbor Pál.) 1871. 235. 236. sz.
Müller Gyula Nagy Naptára 1855. (Kelemen Mór.)
Nemzeti Nagy Képes Naptár 1856. 143.
Mátyás Diák Könyvesháza 1857. III. 109. l.
Magyar Irók Arczképei 1858. arczk.
Vasárnapi Ujság 1859. 34. sz. arczk. (Zilahy károly.) 1866. 8. sz. (Varró Sándor Cs. mint szóujító) 1871. (Szász Károly, Cs. szobrának rajzával.)
Képes Ujság 1860. 8. sz. (Rácz Miklós.)
Csokonai Album 1861. 3. 220. 315. l. arczk. (Kulini Nagy Benő.)
Toldy Ferencz, M. Költészet Története. 370. 421. 458. és Összegyűjtött Munkái 1868. II. (Cs. munkáinak repertóriumával.)
Fővárosi Lapok 1868. 3. sz. (Cs. és Lillája. Szana Tamástól.) 1869. 163. sz. (Cs. mint füvész. Vajda Viktortól.) 1883. 37. 38. sz. (Cs. és Lillája. Endrődi Sándortól.)
Igazmondó 1871. 42. arczk.
Magyarország és a Nagyvilág 1871. 42. sz. képpel.
Bud. Közlöny 1871. 235. 236. sz. (Imre Sándor emlékbeszéde.)
Figyelő (Szana-féle) 1871. (Molnár Antal, Cs. emléke és Kazinczy.) 1875. (ifj. Szinnyei József, Cs. vígjátékai.
Reform 1871. 281–291. (Dux Lajos.)
Hazánk és a Külföld 1871. 41. sz. rajzokkal.
Csokonai-Emlény. Szerk. Hamar László. Debreczen, 1871.
Akadémiai Értesítő 1871. 232. 268.
Szűts István, Debreczen Története III. 804.
Szinnyei Repertóriuma. Történelem I. II.
Szana Tamás, Cs. életrajza. Debreczen, 1871. és Vázlatok. Bpest, 1875. (Cs. és P. Horváth Ádám.)
Figyelő I. 1876. II. (Szilágyi István, Cs. siremléke és a debreczeni tanári kar), III–IV. VIII–XIV. XVI. (Jakab Elek, Cs. életéből. Abafi, Kazinczy Ferencz M. Pantheonja Cs. nekrologjáról.) XVII. XIX. (Haraszti Gyula, Csokonaimhoz.) XXI. (Baróti Lajos, Német költők hatása Cs.-ra.) XXIII. (Illésy János, Adalékok Cs. munkásságához), XXV. (Székely György Bürger mint lyrikus és Cs.; Cs. "Lillája" és Kölcsey birálata.)
Ellenőr 1877. 270. sz. (Cs. legácziója.)
Nép Zászlója 1877. (Gvadányi és Cs., Viharos Alberttől.)
Délibáb (Debreczen, 1877. 36. sz. Géresi Kálmán megnyitó beszéde a Cs. ünnepélyen.)
Budapesti Szemle XVI. 1878. 262–270. (Imre Sándor.)
Szabadság, Nagyvárad, 1878. decz. 25. rendk. sz.
Kazinczy Ferenc, Pályám Emlékezete. Bpest, 1879. 52. 205. l. (Nemz. Könyvtár XXXVI.)
Hon 1880. 240. sz. (Reviczky Gyula.)
Haraszti Gyula, Csokonai Vitéz Mihály. Bpest, 1880. (Nemzeti Könyvtár XIV. Ism. P. Napló 230. Ellenőr 434. 436. Hon 240. Reviczky Gyula, Főv. L. 232. Ambrus Zoltán, Koszorú 4. sz. Ország-Világ. 1881.)
Borsodmegyei Lapok 1881. 29–33. sz. (Simon Pál.)
Magyar Helikon, Pozsony, 1883. I. osztály. 2. kötet. (Badics Ferencz) arczk. és rajz.
Budapesti Hirlap 1888. 316. (Tempefői, Rákosi operetjének ism.)
Egyetértés 1884. 108. sz. (Jakab Elek, Cs. és Széchenyi Könyvtár kanczelistai állomása.)
Élet és Irodalom 1884. (Jakab Elek, Cs. élete és jelleméhez.)
Gondűző és Szarvasi Lapok 1885. (Szana, Cs. Lillája.)
Endrődi Sándor, Költők Világa. Nagyvárad, 1887.
1887.: (Cs.-ünnapély Csurgón.) Nemzet 297. Bud. Hirlap 196. 300. Dunántúli Prot. Közlöny 43. sz. Isolai Szemle 19. sz. Somogyvármegye 19–24. sz. (Kondor József.)
Csurgói ev. ref. főgymnasium Értesítője 1888. (Kondor József, Cs. Somogyban.)
Egyetemes Philol. Közlöny 1888. (Haraszti Gyula Cs. és Kotzebue.)
Petrik Könyvészete és Bibliogr. I.
Beőthy Zsolt, M. Nemz. Irod. Tört. Ismertetése I. II. és Szépprózai Elbeszélés I.
Erdélyi Hiradó 1890. 247–250. sz. (Szöcs Géza.)
Kazinczy F. Levelezése I. II.
Kath. Szemle 1890. 537. 545. (Takáts Sándor.)
Székesfehérvári főreálisk. Értesítő 1891. (Wolff Béla, Kölcsey itélete Cs.-ról.)
M. Könyv-Szemle 1891. (dr. Sebestyén Gyula, Cs. kiadatlan versei a n. múzeumban.)
Egyet. Philol. Közlöny 1892. (id. Szinnyei J. Cs. és Lillája).
