Csomos (Tsomos) János (albisi),
Csomos (Tsomos) János (albisi),
ev. ref. lelkész, Cs. János birtokos fia, szül. 1730. júl. 30. Albisben Kézdiszékben; 1744-ben a kolozsvári ev. ref. collegiumba ment, hol 1748-ban a togatus ifjak közé lépett. Itt a theologiában, bölcseletben és philologiában oly előmenetelt tett, hogy a zsidó nyelvben praesességre, azután a grammatikai osztályban nyilvános tanítóságra, majd poëseos praeceptorságra, végre pedig a kollegiumi ülnökségre előléptették. 1757-ben a deési ref. egyház iskolájához hívták igazgatónak, 1759-ben a fogarasi gymnasiumhoz tanítónak és segédlelkésznek. 1763-ban Bernbe ment akadémiára, hol 1765-ig volt; ekkor a deési egyház hívta meg lelkészeül; hivatalát 1766-ban foglalta el. Meghalt 1768. febr. 9.
Munkája: Observationes philologico-criticae et critico-theologicae in quaedam Veteris et Novi Testamenti loca. Bernae, 1764.
Emlékére tartott két gyászbeszédet adott ki testvér bátyja Cs. Mihály: Igaz atyafiui szeretetnek még az halálban is megbizonyított valóságos jele... cz. alatt. (Csernatoni Vajda Pétertől és Szathmári Pap Mihálytól.)
Horányi, Nova Memoria 733.
Katona, Historia Critica XXXIX. 945. l. és Gyalui Farkas szives közlése.
