Czékus István (kuntaploczai),
Czékus István (kuntaploczai),
ág. ev. superintendens, Cz. Márton földműves fia, szül. 1818. decz. 22. Gömör-Panyiton; szülei szűk anyagi viszonyok között éltek, ezért nem is segíthették fiukat s ez úgyszólván már gyermekéveiben magára volt utalva. A rozsnyói gymnasiumot végezve, a bölcseletet Lőcsén, theologiát a pozsonyi ev. tanintézetben hallgatta, hogy előkészítse magát a lelkészi pályára. Titkára volt itt az önképzőkörnek s vezére azon kisded seregnek, mely a német szellemű Pozsonyban magyar irányban erősödött. A theologiai vizsgát 1843-ban tette le, mire két évig a fővárosban nevelősködött. Innét 1845-ben a tübingai egyetemre ment, honnan tanulmányainak befejezte után Pestre jött és Székács mellett káplánoskodott. 1847. okt. 1. az akkor keletkezett váczi ág. ev. egyház megválasztotta lelkészeűl; innét 1850. márcz. 10. Kecskemétre távozott. 1855-ben Sajó-Gömörre, hol az egyház és iskola javára takarék-magtárakat állíttatott; 1858-ban Dobsinára s 1859-ben Rozsnyóra költözött át. 1860-ban a szegény szerencsétlen egyházak fölsegélyezésére egyházi, azonkívül női gyámintézetet létesített, mely utóbbi az első ilynemű volt hazánkban. 1861-ben adományok gyűjtésével eszközölte a rozsnyói templom belső megújítását és földiszítését; 1863-ban pedig a főgymnasium végleges kiépítése eszméjét pendítette meg, melyet aztán be is fejezett. 1866-ban két jótékony temetkezési társulatot hivott életbe Rozsnyón és pedig hitfelekezeti különbség nélkül. 1866. jan. 1. lépett életbe az általa létesített tiszakerületi lelkész-, tanár- és tanító-özvegy és árva gyámintézet, melynek tőkéje az ő ötéves pénztárnoksága alatt hatvan ezer forintra szaporodott. A pátens nehéz napjaiban a pánszláv papok izgatásai miatt az ő gömöri egyházmegyéjében zajlott legerősebben a mozgalom, de ő szivós erélylyel lecsillapította a vihart. 1860-tól 1866-ig mint kerületi főjegyző s mint az ev. országos gyámintézetnek egyik alapítója s 1863-tól kerületi s 1874-től egyetemes gyámintézeti elnöke működött. 1860. máj. 15. választatott gömöri főesperessé; 1871. márcz. 26. Máday halálával őt választották meg a tiszai egyházkerület főpásztorának. Meghalt 1890. febr. 6. Rozsnyón.
Czikkeket irt a Protestáns Népkönyvtárba (1857. Mária Dorottya főh. életrajza), Lelki Kincstárba (1860. A Gusztáv Adolf egylet), Különbféle Papi Dolgozatokba (1860. II. III.) Prot. Naptárba (1861. Szontagh Sámuel életrajza), Házi Kincstárba (1862. Szontagh Lajos életrajza s Tudósítás s egyszersmind szózat a prot. nőkhöz). A Protestáns Egyházi és Iskolai Lapoknak kiváló munkatársa volt és 1858-tól számos czikket irt, különösen a patentális időben a felügyelők szükségessé mellett harczolván.
Munkái:
1. A benareszi árvaház. Németből ford. Rozsnyó, 1866.
2. Képek a pogányvilágból. Németből ford. Pest, 1869.
3. A keresztények üldöztetése Madagaskar szigetén. Zaremba után ford. U. ott, 1869.
4. Isten működése a déli tenger szigetein. Németből ford. U. ott, 1869.
5. Confirmatiói tanítás ág. ev. hitv. gyermekek számára. Rozsnyó, 1870. (Két kiadás.)
6. Szent beszéd a gömöri 51-ik honvédzászlóalj zászlajának felszentelése alkalmával 1876. szept. 10. Jolsva városában. U. ott, 1877.
7. Afrikai rablófőnök megtérítésének története. Németből ford. Bpest, 1878.
8. Szent beszéd, melyet a II. József császár által 1781-ik október 25-én kiadott türelmi parancs százéves napja emlékére 1881. okt. 30. a rozsnyói egyházban tartott. Rozsnyó, 1881.
Ezeken kívül több alkalmi s egyéb beszéde jelent meg és a konfirmacziói oktatáshoz irott vezérfonala magyar és német nyelven már három kiadást ért és tót nyelvre is lefordíttatott.
Vasárnapi Ujság 1871. 23. sz. arczk.
Protestáns Naptár 1872.
Magyarország és a Nagyvilág 1874. 35. sz. arczk.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Hörk József, Sáros-Zempléni ev. Esperesség Tört. 13. l. és Az. ev. Tisza-kerület Püspökei. Kassa, 1888. 119. l.
M. Könyvészet 1878. 1881. 1884. 1886.
Uj M. Athenás.
1890: Nyirvidék 6. sz. Szepesi Lapok 6. sz. Pesti Napló 37. sz. Debreczeni Prot. Lap 50. 60. l. és gyászjelentés.
