Dancs István (kövecsesi),
Dancs István (kövecsesi),
nyug. népjegyző, D. János gazdatiszt és Libertinyi Zsuzsánna fia, szül. 1788. decz. 18. Tót-Györkön Pestmegyében; középiskoláit Selmeczbányán, gazdasági tanulmányait Magyar-Óvárott végezte; ezután gazdatiszt lett gróf Stockhammer gyomai uradalmában Békésmegyében. A gazdasági pályáról később lelépett és jegyző lett Nagy-Szent-Miklóson Torontálmegyében, később Hódmezővásárhelyen Csongrádmegyében, legutóbb pedig Déva-Ványán (akkor Heves, most Jász-Nagy-Kun-Szolnokmegye), 1864-ben nyugdíjaztatott. Meghalt 1868. ápr. 19. Szarvason.
Munkái:
1. Ceres szózata a magyar földmivelőkhöz a reájok virradó jólét hajnalán. Több jeles irók észrevételei után. Pest, 1842.
2. Veszta, mint a mezőgazdászatban rejlő kincsek tüköre. Kecskemét, 1865.
Szinnyei Könyvészete és Dancs Bélának (D. István fiának) szives közlése.
