Daniel Gábor (vargyasi idősb),
Daniel Gábor (vargyasi idősb),
földbirtokos, 1848-iki kormánybiztos, D. Elek kir. táblai ülnök fia, szül. 1824. ápr. 21. Árkoson Háromszékmegyében; a kolozsvári unitárius iskolában s Marosvásárhelyt végezte tanulmányait. 1843-ban Európa nyugati országaiban tett tanulmányutat és 1844-ben visszatérve felesküdött a kir. táblai kanczelláriára, hol jogi tanulmányait folytatva, a szokásos jogtudományi szigorlatot 1845-ben letette s még azon évben Udvarhelyszék és Küküllőmegye táblabirájává és t. jegyzőjévé neveztetett ki. 1846-ban az erdélyi kormányszékhez Kolozsvárt tiszt. fogalmazó-gyakornokká s aug. az erdélyi udvari kanczelláriához neveztetett ki Bécsbe, hol 1848-ig szolgált. Atyja halála után jószágai kezelésére haza jött. Az agyagfalvi gyűlésen mint segédkormánybiztos szerepelt, a miért a szabadságharcz lezajlása után üldözőbe vették s nagyobb büntetés alól csakis úgy menekült, hogy pár hónapig az érvidéki alkirálybiróságot kellett folytatnia. Hivataláról csakhamar lemondott és azóta gazdaságának élt. 1861. márcz. 24. Udvarhelyszék ideiglenes főkirálybirójává nevezték ki, de a kormány alkotmányellenes eljárása miatt már egy év mulva lemondott. 1863-ban Udvarhelyszék őt küldte a szebeni gyűlésre képviselőűl, hol óvást emelt a magyar alkotmány elnyomása ellen. 1865-ben a Mailáth-Sennyei-kormány az udvarhelyszéki ideiglenes főkirálybirói állásba helyezte vissza; 1867-ben az új felelős miniszterium ezen állásában megerősítette s 1869-ben az ideiglenességet megszüntetvén, végleges főkirálybiróvá nevezte ki. 1870-ben mint kormánybiztos működött a búni árvizkárosultak érdekében s ebbeli szolgálataiért legfelsőbb elismerést nyert. 1876-ban az árkosi zsinat az erdélyi unitárius egyház főgondnokává választotta s e minőségben tagja a főrendiháznak. Nincs megyéjében közintézet, testület, melyben mint alapítónak, kezdeményezőnek vagy támogatónak része ne lenne. 1860-ban a elgnagyobb magyar halála akalmából Vargyason lakóhelyén Széchenyi-alapítványt tett és gyűjtött, melyből székely fiukat segélyeznek felsőbb tanintézetekben.
Munkája: Történelmi kalászok. 1603–1711. A vargyasi Daniel-család irattárában levő legnagyobbrészt eredeti kéziratok után kiadá Daniel Gábor, szerkeszté Thaly Kálmán. Pest, 1862. (Kőnyomatú hasonmásokkal. A tiszta jövedelem a vargyasi székely népiskola javára szenteltetett.)
Kéziratban: Vargyasi Daniel család története.
Petrik Könyvészete.
Ország-Világ 1886. 21. sz. arczk. (Benedek Elek.)
P. Hirlap 1887. 257. sz.
Somogyi Zs. Magyarország Főispánjainak Albuma. Szombath., 1889. 441. l. arczk.
Sturm Albert, Uj Országgyűlési Almanach 39. l.
Daniel-Album 1892. (Jubileumára.)
