Dank Mihály Agáb,
Dank Mihály Agáb,
szent-ferenczrendi érdemesült rendtartományi főnök és az egész Ferencz-rend generalis definitora, szül. 1810. szept. 13. Kőszegen; misés pappá szenteltetett 1827. szept. 29.; előbb Kis-Martonban, azután Székesfehérvárott és 1834-től Pesten volt hitszónok; 1848-ban a rendnek és a missióknak főnöksége ruháztatott reá. Ő volt az, ki nemzeti vértanunk gróf Batthyány Lajosnak holt tetemét 1849-ben a zárda kriptájában elrejté. 1853-tól társaival missiói körútra kelt az országban és magyarúl szónokolt Vadkerten, Nagyfödémesen, 1854-ben Komáromban, Szölgyénben és Esztergomban, 1855-ben Pécsett, Perbetén és Győrben, 1856-ban Somorjában, Gután, Makón és Duna-Földváron, 1858-ban Kemenczén, 1859-ben Kéménden, 1860-ban Oslin, Hevesben, végre 1861-ben Rimóczon; németűl szónokolt 1855-ben Győrben, Esztergomban és Bazinban. 1862. jún. 7. Romában jelen volt a rend nagygyűlésén és 1869-ben IX. Pius pápa kinevezte fődefinitornak, a kinek székhelye Róma. Ámbár mellére igen gyöngélkedett, útrakelt nov. 11. Megroncsoltan érkezett oda. Szenvedését az olaszországi fűtetlen cella csak fokozta. Meghalt 1870. máj. 8. Rómában, az Ara-coeli zárdában.
Egyházi beszédei, melyeknek czimeit Farkas fölsorolja, kéziratban maradtak.
Kath. Néplap 1870. 23. sz. arczk. (Beszédes Kálmán.)
Szabad Egyház 1870. (Kurtz Vilmos.)
Hazánk és a Külföld 1870. 25. sz. arczk.
Farkas, Scriptores 193. l. és gyászjelentés.
