Daxner István Márk (tót-zabari),
Daxner István Márk (tót-zabari),
ügyvéd, később törvényszéki biró, szül. 1823. decz. 22. Tiszolczon Gömörmegyében, hol atyja D. Pál ügyvéd és megyei táblabiró volt; iskoláit Iglón, Rozsnyón és Pozsonyban végezte; ezután Gömörmegye főügyészénél és Pesten Wrchowszky Sándor ügyvédnél patvarizált, hol Kollár János mellett a tót egylet jegyzője volt. 1846-ban ügyvédi oklevelet nyert; azután ügyvédi irodát nyitott Tiszolczon. 1848-ban a Hurbán csapatához szegődött; a magyar kormány ekkor Franciscival és Bakulinyvel együtt halálra itélte, de ő a halált elkerülte. A szabadságharcz után Gömörmegye államügyészévé neveztetett ki; később megye-törvényszéki biró lett Nagy-Kállóban. 1861-ben Gömörmegye alispánja lett, hol 1865-ig működött; ekkor Majláth országbiró kinevezte a debreczeni váltó-törvényszékhez rendes ülnöknek, hol hét évig hivataloskodott. Meghalt 1892. ápr. 11. Tiszolczon; vele a tót nemzetiségi párt egyik nevezetes tagja enyészett el. A Narodnie Noviné kettős fekete keretben gyászolta őt «a ki az összes tótok forrása volt s egyike a nagy utolsóknak.»
A hires 1861-iki túrócz-szent-mártoni tót memorandumot ő szerkesztette; a szépirodalom terén csak egy igen sikerült idyllt irt: Statočný Valach (a becsületes juhász), mely a Hurábn által szerkesztett Nitry cz. folyóirat III. évfolyamában jelent meg.
Slovenské Pohlady 1886. 4. sz. arczk.
Vlček, Dejiny Literatury Slovenskej. Turócz-Szent-Márton, 1890.
Narodnie Noviny 1892. 43. sz.
Nemzet 1892. 106. sz. és Bachat Dániel szives közlése.
