Dézsi (Dési) Márton,
Dézsi (Dési) Márton,
ev. ref. főiskolai tanár, kitünő hittudós, szül. 1630 körül Désen, hova atyja mint kádármester szakadt volt Segesvárról. Az ifju Dézsi szülővárosa iskolájából Sárospatakra ment, majd a németalföldi egyetemeket látogatta meg és különösen Leidában négy évig (1666–1669) Coccejus tanítványa volt. Visszatérte után Kézdi-Vásárhelyt foglalt lelkészi állást, 1671-től pedig Nagy-Enyeden volt a hittudományok tanára. Első volt, ki Erdélyben Coccejus elveit terjesztette, a miért kellemetlen vitákba bonyolult, főleg Pósaházi János gyulafehérvári tanárral, mint Coccejus és Descartes ellenével. Dézsi Pataki István kolozsvári tanárral együtt, I. Apafi Mihály fejedelemnél 1673-ban Coccejus-féle elveiért bevádoltatott. A fejedelem mindkettőt maga elé idéztette Fogarasba vizsgálat végett, hol egyelőre, későbbi vizsgálatig hallgatást parancsolt nekik. 1673. jún. 15. Radnóton tartott synodusban, melyen a fejedelem és több főúr is jelen volt, a két tudós közt heves vita fejlődött ki, melynek az lett a vége, hogy Pataki fölmentetett, Dézsi pedig hivatalát veszté, melybe azonban nem sokára, miután nézeteitől elállott, ujból visszalépett. Meghalt 1691. júl. 24.
Pósaházinak ezen egész ügyre tüzetesen irányzott munkáját: Syllabus Assertionum et Hypothesium illarum, quibus Neoterici quidam Theologi et Philosophi Scholas et Ecclesias turbant (1685.), Dézsi megczáfolta latinul és magyarul irt műveiben, melyek azonban nyomtatva nem jelentek meg.
Levele Teleki Mihályhoz a biblia-kiadás ügyében 1684. megjelent a Prot. Közlönyben (1888.)
Bod, M. Athenas 65.
Weszprémi, Succincta Medicorum Biogr. IV. 133. 244.
Siebenb. Quartalschrift VI. 1798. 242.
Egyet. M. Encyclopédia VII. 376. (Vass József.)
