Domokos Lajos, (zala-kapolcsi),
Domokos Lajos, (zala-kapolcsi),
Debreczen város főbirája, D. Márton és Komáromi Kata fia, szül. 1728-ban Debreczenben, szülővárosában tanult és 1748-ban Utrechtben egyetemi hallgató volt; 1770-től szülővárosának főbirája, 1790-ben Biharmegye alispánja s országgyűlési követe volt; mint ilyen rókatorkos zöld mentében, veres nadrágban és dolmánynyal jelent meg és hatalmas pártfogója volt a magyar nyelv behozatalának; a legfontosabb fölterjesztéseket ő fogalmazta. Meghalt 1803. nov. 18. Debreczenben 76. évében. Budai Ezsaiás irta latin epitaphiumát (M. Kurir II. 48. sz.)
Költeményét 1790-ből Trenk Frigyes védelmére, a nagyváradi Szabadság (1885. 248. sz.) hozta, Péczeli Józsefhez irt, a tanárságra meghivó levelét 1786. júl. 9. pedig a Figyelő (XX.)
A helytartó tanács levéltárában van 1783-ból reflexiója (egy nagy ív), melyen kimutatja, hogy Révai tankönyvei mennyiben sértik a helyes magyarságot. Balogh Ferencz is említi egy munkáját: Deductio regiminis ecclesiastici in Hungaria a primis inde reformationis temporibus, melyet Benedek Mihály superintendens segítségével készített. Részt vett a hires debreczeni Magyar grammatika (Bécs, 1795.) munkálataiban.
Arczképe (olajfestés) a debreczeni ev. ref. kollégium könyvtárában van.
Weszprémi Succincta Med. Biogr. IV. 141. l.
Horányi, Memoria I. (Nevét Domonkosnak irja.)
M. Kurir 1803. II. 48. sz.
Zeitschrift von u. für Ungern IV. 1803. 330. l.
Nagy Iván, Magyarország Családai III. 356. l.
Hortobágy 1863. 31. sz.
Balogh Ferencz, M. Prot. Egyháztörténet Irodalma 34. 60. l.
Kazinczy, Pályám emlékezete (N. Könyvtár III.)
Figyelő V. 220. XII. 58. l. XX. 371.
Petrik Bibliogr.
Vasárnapi Ujság 1891. 50. sz. arczk.
Kazinczy Ferencz Levelezése I. II.
Gyászjelentés és Dézsi Lajos szives közlése.
