Dongó Gyárfás Géza,
Dongó Gyárfás Géza,
megyei főszámvevő, szül. 1853. júl. 16. K.-K.-Félegyházán; középiskolai tanulmányait szülővárosában (I–IV. oszt.), Szegeden (V. és VI. oszt.) és Kolozsvárt (VII–VIII. oszt.) végezte. 1870-ben a piarista rendbe lépett; tanárkodott M.-Szigeten, Nagy-Károlyban és S.-A.-Ujhelyt. 1878. júl. 31. a rendből kilépett és Zemplénmegye szolgálatába állott; kezdetben árvaszéki kiadó, később árvaszéki kisegítő referens, majd megyei alszámvevő lett. 1885. ápr. 6. főszámvevőnek választották. Jogi tanulmányaiból, mint magántanuló Sárospatakon (két alapvizsgálat) és Kassán (jog- és államtudományi államvizsgálat) vizsgázott.
Irodalmi működését 1873-ban kezdte egy alkalmi költeménynyel; czikkeket irt a Máramarosba (1876–77.), Zemplénbe, a Szatmármegyei Közlönybe s a Szigeti Lapokba; 1885-től a Zemplén főmunkatársa, hol két terjedelmesebb tanulmánya (Rákóczi bujdosása s Rákóczy F. fejedelem ifjusága) jelent meg.
Munkái:
1. Lapok a tudományok könyveiből Budapest, 1877.
2. Vázlatok az ősmagyar életből. Nagy-Károly 1877.
3. A boszorkányokról. U. ott, 1878.
4. Őskeletű temetési hagyományok. S.-A.-Ujhely, 1878.
Szerkesztette 1876-ban a Máramaros cz. politikai s társadalmi lapot és 1891. jún. 7. óta szerkeszti a Zemplént Sátoralja-Ujhelyben.
Álnevei s jegyei: Ógnodi, Félegyházi, X. Y. Z., -ó, -s, -á., ?, D-ó.
M. Könyvészet 1877–78. és önéletrajzi adatok.
