Dugovich Imre,
Dugovich Imre,
hirlapiró, D. Miklós megyei hivatalnok és Hock Jozsefa fia (a család Mátyás kiráyltól kapta a nemességet Sárkuti előnévvel), szül. 1862. márcz. 2. Kis-Czellen Vasmegyében; Csáktornyán végezte a négy osztályú polgári iskolát és Szombathelyen a főgymnasium négy évét, hol érettségi vizsgát tett; 1881-ben mint növendékpap a veszprémi seminariumba lépett; azonban 1884-ben a papi pályát elhagyta s a m. kir. belügyminiszteriumban mint irattárnok nyert alkalmazást; innét 1887. aug. 1. a szofiai cs. és kir. diplomacziai ügynökséghez küldték és 1887. decz. kinevezték dragomannak. 1892-ben betegeskedése miatt kénytelen volt állását elhagyni s jelenleg Budapesten hirlapiró. Beszél és ir magyarul, németül, horvát-szerbül, bolgárul, francziául és olaszul; oroszból is fordított.
Hirlapi czikkeket irt a Svoboda cz. bolgár lapba (1889–90.) Munkatársa volt a Strausz Adolftól kiadott Népköltési gyűjteménynek. A Nemzetnek 1891. júl. 23 óta levelezője (Bolgária, Romania s Szerbiából); e lapba irt A bolgár mythologia ereklyéiről (1891. karácosni szám.) Az Egyenlőségbe A spanyol zsidók Bulgáriában cz. czikksorozatot irta (1892) és a M. Salonban jelent meg Carmen Sylva Marie cz. regényének fordítása.
Munkái:
1. Budapest. Bpest, 1888. (Bolgárúl. Előbb a Svobodában jelent meg.)
2. Bolgár nyelvtan. Iskolai és magán használatra. U. ott, 1892. (Strausz Adolffal együtt.)
Önéletrajzi adatok.
