Édes Albert,
Édes Albert,
ev. ref. lelkész, É. Gergely ref. lelkész és Szászy Katalin fia, szül. 1805. márcz. 27. Csóron Fehérmegyében; tanult Pápán és Sárospatakon; 1823-ban Madarász Gedeon fiai mellett nevelősködött; 1825-ben beregszászi tanító s czímzetes káplán volt; 1827–29-ig Sárospatakon mint hittanhallgató a költészeti s logikai osztályban helyettes tanárnak alkalmaztatott; 1829-ben a miskolczi lyceumban a logika és szónoklattan tanára lett, de a neveléstan, betűszámtan, mértan, a görög- és latin nyelvből is tartott előadásokat. 1835-ben Tisza-Keszibe, 1843-ban Tisza-Tarjánba választották meg lelkésznek. Az alsó-borsodi ev. ref. egyházmegye előbb tanácsbiróvá, 1858-ban pedig esperessé választotta. 1863-ban lelkészi s esperesi hivataláról lemondott és Derzsi birtokára vonult, hol 1887. júl. 29. meghalt. Az 1865–68. időszakra a mező-csáthi kerület (Borsodm.) országgyűlési képviselője volt.
A tanulókorában irt rímes verseit Zsenge czímmel elküldte Kazinczy Ferencznek, ki azokat irgalmatlanúl keresztűl húzgálta s ezt irta alá: Sokat kell addig tanulnunk s gyakorlatilag erősödnünk, míg az átkozott kadencziák helyét a helyes irás pótolandja. Egy pár mértékes versére pedig igy nyilatkozott: Excellent! ön Édesem szerencsésebb lesz a mértékes mint rímes verselésben. E két versét be is küldötte a F. M. Minervába (1826.), hova 1827–29-ben is irt verseket. Ezután pár év mulva, mint a sárospataki főiskolából kiküldött suplikáns, meglátogatta Pápán volt tanárát Márton Istvánt, ki elriasztotta a költői pályától, mert különben, úgymond, örökös szegény lesz mint apja; azért tiz évig nem is verselt. 1835-től kezdve czikkeket irt a Jelenkor melléklapjába a Társalkodóba, Századunkba, P. Naplóba, Uj időkbe, Esti Lapokba, Falusi Gazdába (1857–59.) s a Vasárnapi Ujsága (1865. 1870. 1880.), a Honba (1868. 17. sz. Kossuth és Böszörményi); a Prot. Egyh. és Iskolai Lapnak állandó munkatársa volt. A költészettel se hagyott fel, csakhogy verseit kéziratban hagyta hátra.
Munkái:
1. Édes Albert egyházi beszédei. Pest, 1856–57. I. és II. kötet. Pápa, 1860. III. kötet. (Az összes bevételt a pataki, pesti s pápai ref. főiskoláknak adta.)
2. A lelkipásztor, mint apostoli buzgóság, bátorság példánya. Gyászbeszéd Apostol Pál felett. Miskolcz, 1860. (A munka 120 frt jövedelmét a miskolczi reform. leánynevelő-intézetnek adta.)
3. Horácz levele a pisókhoz. Bpest, 1860. (Fábián Gábornak ajánlva, ahhoz előszóval.)
4. Édes Albert rövid életrajza. S.-Patak, 1882.
Kéziratban: Lucanus Pharsaliája, Horácz és Juvenal satirái, szertartási beszédek, ifjúkori zsengék, humoros költemények, enyelgő levelek kötött alakban barátaihoz, különösen Fábiánhoz. Vallásos szó a tisztujító néphöz. Tiszakeszi, 1839. (A m. n. múzeumi kézirattárban.)
Álneve: Mézkolcsi a Társalkodóban (1835.); jegye: xx. (u. ott.)
Vasárnapi Ujság 1869. 678. l.
Figyelő V. VI. XVII. (Abafi Lajos.)
Uj M. Athenás.
Prot. Eyh. és Isk. Lap 1887. 32–24. szám. (Farkas Kálmán.)
Petrik Bibliographiája és önéletrajzi adatok.
