Édes János,
Édes János,
ev. ref. lelkész, É. Gergely fia s É. Albert öcscse, szül. 1809. márcz. 3. Litéren; négy éves korában zsidóúl és görögűl olvasott; 13 éves korában Losonczon aláirt az iskolai törvényeknek (subscribált), azaz a bölcseleti osztályokba lépett. A gymnasiumot Pápán kezdte, honnan Márton István méltatlan bánásmódja Albert bátyjával együtt elűzte; emez Patakra, ő pedig Losonczra távozott és a theologiát Sárospatakon végezte. Lelkészkedett Zsarnón, Imolán és végre Zádorfalván, hol 1846-ban meghalt.
Czikkei: Ez-két szó a magyar nyelv ügyében (Tud. Gyűjtemény 1834), Önszeretet, öngyűlölet (u. ott, 1835.), Uti képek (Társalkodó 1839.); ő is verselgetett és Abafi Lajos mutatványul közöl is egy verset tőle a Figyelőben (XVIII.)
Munkája: Édes János egyházi beszédei. 1844. Miskolcz. (Ism. Mitrovics Gyula, Egyházi szónoklattan 143. l.)
Prot. Egyh. és Iskolai Lap 1846.
Uj M. Athenás.
Figyelő XVII.
Petrik Bibliogr.
