Edvi Illés Pál,
Edvi Illés Pál,
ág. ev. lelkész, a m. tud. akadémia lev. tagja, szül. 1793. jún. 29. Rétiben Győrmegyében, hol atyja, E. Illés Ádám, prédikátor volt, kinek volt ugyan kis fekvő birtoka és tőkepénze is, de ennek nagy részét elvesztette vejének szerencsétlen gabonakereskedése s a devalvatió miatt és így hét gyermeke nevelésére szerény papi jövedelméből nem sokat fordíthatott. Pál a grammatikai osztályra Sopronba küldetett, melynek lyceumában 1802-től 1813-ig tanult; iskolai pályája közben magánoktatója volt Véssei Antal nemes úrfinak, kinek szülei házánál, Dencsen Somogymegyében két nyári szünidőt töltött. Külföldi egyetemekre menetelbéen a franczia háború akadályozta. Nevelő lett tehát először báró Prónai Simon házánál, hova 1813. májusban került; itt egy évet töltött részint Nándorban (Nógrádm.), részint Tápió-Szent-Györgyön (Pestm.). Innét Debreczenbe ment, hol megismerkedett Igaz Sámuellel. Azután Pesten tartózkodott, míg Schimko ajánlatára Ürménybe (Nyitram.) került Appel Károly, gróf Hunyadi jószágigazgatójának tanuló fiai mellé; ezen állomásán szövődött barátsága Rubrini Sámuellel, a dárdai uradalom felügyelőjével, kitől a gazdászat iránti előszeretet szállt reá. Ürményben is csak egy évet töltött, mire Magyarország nagy részét beutazta. 1815-ben megnyilván az út külföldre, már áprilban a jenai egyetemre sietett és ott hallgatta Danz, Herder, Gabler, Schott, Voigt, Oken, Luden és Eichstädt előadásait, a szünetek idejében pedig meglátogatta a schulpfortai intézetet, Erfurtot; a dietendorfi Herrnhuttereket, Gothát s Salzmann nevelőintézetét Schnepfenthalban. Hazaérkezése után, 1817. okt. káplánnak avattatott fel atyja mellé Rétiben. 1818-ban rendes prédikátornak hivta meg a nagygeresdi gyülekezet. 1823. szept. hiveinek izgatottsága miatt, Kis János közvetítésével Vanyolára Veszprémmegyébe költözött. Itt ismerkedett meg a serdülő Vajda Péterrel, kinek Vanyola volt szülőfölde. 1826. nov. 1. rétalapi Németh Teréziával lépett házasságra; hét gyermekének maga volt tanítója, s ez adta neki a főösztönt encyclopaediai és neveléstani munkáira. 1831-ben meghivatott a nemes-dömölki gyülekezetbe, hol hivataloskodása végeig megmaradt; itt reá bizattak a superintendentiánok oklevelei, s itt választatott az esperességben iskolai felügyelővé és törvényszéki tanácsossá, Vas- és Sopronmegye táblabirájává. A m. tudom. akadémia 1835. szept. 14. választotta levelező tagjának. A dömölki templomba a kisszerű orgona helyett nagyobbat szereztetett be, a templom tornya magasbíttatott és a templom körüli mocsárt betöltette s kőfallal keríttette s ott most szép gyümölcsös van; e példán okulva dömölk most már széltiben gyakorolja a gyümölcsfatenyésztést. 1854. okt. egyetlen leánya meghalt, árvák hátrahagyásával; 1860. jún. 1. a paplak hátulsó része hamuvá égett; 1863-ban szemeinek végelsötétülése beállván, hivataláról le kellett mondania, Pestre vonult s itt egyetlen fiánál E. I. Gyulánál talált menedéket. A m. n. múzeum kertjében gyakran lehetett egy tisztes öreg párt látni sétálgatva, üldögélve, Illés volt nejével, ki oda is kisérte, hű barátnéja s ápolónéja maradt haláláig, mely 1871. jún. 22. következett be Pesten. Az egyszerű sírkőre maga készítette a következő felirást: Volt ő pap, férj, atya, iró s hő népbarát. E kővel jó fia tisztelte sírhalmát. A m. tud. akadémiában 1872. jún. 24. Haberern Jonathán tartott fölötte emlékbeszédet.
Ifjú éveiben a költészettel tett kisérleteket és ezen foglalkozás közben tudósokkal és könyvkiadókkal levelezésben állott. Költeményei s czikkei a következő lapokban, folyóiratokban és évkönyvekben jelentek meg: a bécsi M. Kurirban (1821–23.), a Hebe cz. zsebkönyvben (1821–25.), a szépliteraturai Ajándékban és Koszorúban (1821–28., 1830., 1835–38.), a Tudományos Gyűjteményben (1822–40.), a Zsebkönyvben (1822.), a komáromi Laurában (1824.), a Kedveskedőben (1824–25.), Aurorában (1824.), a Felső Magyarországi Minervában (1825–34.), a Sasban (1831–32), a Társalkodóban (1833–39.), a Hazai Vándorban (1835.), az Athenaeumban (1840.), a Protestáns Egyh. és Iskolai Lapban, a Jelenkorban (névtelenül), Uj m. Múzeumban (V. 1855., X. 1860.), a Vasárn. Ujságban (1854–59.) és a Prot. Naptárban (1857.) sat., a verseken kívül 254. czikk, melyeknek pontos jegyzéke megvan a Haberern Emlékbeszédében.
Munkái:
1. A halál angyalának szép szavai a haldokló szűzek körül... alsó-káldi Káldy Judit kisasszony elhalálozásakor... Sopron, 1819.
2. Vallástüredelem példája a legújabb időkből, melyeket e f. század második negyede kezdetére ajándékul gyűjtött. Pest, 1826.
3. Főispáni fény-koszorú, melyet Vázsonykői gróf Zichy Ferraris Ferencz úrnak, Győr vármegye főispánjának szept. 17. 1827. lett beiktatásának ünnepies alkalmára versekben foglalva, nyujtott. Győr.
4. A szent frigy, vagyis a hallgatók és lelki-tanítók között fönnálló szövetségnek szentséges volta. Kathedrai beszéd, melyet az aug. confessiót tartó nemes dömölki ev. gyülekezetbe szept. 11. (okt. 2.) 1831. történt beiktatása alkalmatosságával mondott. Toldalékul közöltetik a szerzőnek életirása. Pest.
5. Ékes házi oltár, vagyis verses imádságok evangelikus keresztyének számára. U. ott, 1832. (és 1833-ban.)
6. Halált hordozunk magunkban. Eredeti halotti beszéd, melyet... mesterházi Mesterházy Dániel úr hitves társának, szül... Konkoly Thege Anna asszonyságnak elhalálozásakor az idvezültnek hideg tetemei fölött, Mesterházán márcz. 2. 1832. mondott. Sopron, 1832.
7. Confirmálási Emlék-czédulák. Pest, 1832. (32-féle Szentirás-mondalékokból.)
8. Prédikáczió, melyet ő idvezült felségének, első Ferencz királyunknak halálára tartott gyászünnepiség alkalmával... mondott. U. ott, 1835.
9. Idvezkedő versek. Méltóságos győri-szemerei Markovich István úrnak, a nagymélt. hétszemélyes tábla birájának... az ág. ev. dunántúli egyház-kerületében, főfelügyelői hivatalában, Sopronban, okt. 7. 1835. történt beiktatásakor... Sopron. (Névtelenül.)
10. Első oktatásra szolgáló kézikönyv, vagyis a legszükségesebb tudományok öszvesége, vallási különbség nélkül minden néptanítók és tanulók számára készült, s a magyar tudós társaság által I-ső rendű Marczibányi Lajos jutalommal koszorúzott pályamunka. Buda, 1837. (Ism. Figyelmező. 2. jav. és bőv. kiadás 3 kötetben. U, ott, 1838. ezért külön 229 frtot kapott; 3. kiadás. U. ott, 1841–44. Ebből külön kiadásban: Népszerű földleirás-, történet- és törvénytan. 3. kiadás. U. ott, 1844. Népszerű magyar nyelvtan és irásmód, idegen szók lajstromával... 3. kiadás. U. ott, 1844. Népszerű számvetéstan és időszámlálás tudománya. U. ott. 1844. Népszerű természet- és egészségtan. U. ott, 1844.)
11. Gyónók kathéchizmusa, azaz: a szent urvacsorájához elkészítendő evangelikus növendékek tanulsága... Pest, 1837.
12. Keresztyén ábécze, azaz: A keresztyén vallásbeli tudománynak első kezdete... Pápa, 1839. (3. megbőv. kiadás. U. ott, 1845. 4. kiadás, Pest, 1850.)
13. A latin nyelvtudomány elemei magyar nyelven... Pest, 1840. (Ezért Eggenberger 100 frt honoráriumot fizetett. Ism. Figyelmező.)
14. Egy egész esztendőre szolgáló eredeti közérthető keresztyén prédikácziók, U. ott, 1840–41. Négy kötet. (Ezen munkájáért Károlyi 500 frtot fizetett.)
15. Öntanulás gyakorlatian tárgyalva... U. ott, 1843. (Heckenast ezért 100 frtot fizetett.)
16. A nemes-dömölki evangelikus hivek templomának évszázados ünnepélye. Emlékirat... U. ott, 1844. (Ebben: Az egyház és templom historiája. A kathedrai szónoklat, vagyis a prédikáczió.)
17. Esperesi beköszöntés az ág. ev. hitvallást tartó kemenesalyi nemes és szent gyülekezetekhez. Pápa, 1845.
18. Népszerű halotti prédikácziók. Prot. lelkészek használatára... Pest, 1846.
19. Postilla, azaz: keresztény erkölcsi prédikácziók, egy egész egyházi esztendőre. U. ott, 1847.
20. Edvi Illés Pál elszórt költészetei. Korábbi folyóirásokból összeszedte Edvi Illés Gyula. U. ott, 1853.
21. Négy fali ABC és olvasótábla. Kisdedovodák s elemi osztályok számára. U. ott, 1854.
22. Gyermek diaetetika, azaz: életrend-szabályok fi- és nő-népnevendékek számára emlékversekben. Pápa, 1858. (2. kiadás. U. ott, 1859.)
23. Gyónók katechizmusa, azaz. a szent úrvacsorájához elkészítendő s augusztai hitvallást tartó evangelikus növendékek tanulsága... U. ott, 1858.
24. Fénygolyók a nősülésre, azaz: eredeti értekezés a ritkán-nősülés okairól és szüntetése módjáról. Felelet a szegedi pályakérdésre 1859. Pest, 1861.
Mint munkatárs és szerkesztő részt vett: az 1831-ben Pesten kiadott Superintendencziális agendában; 1838-ban a dunántúli evangelikusok egyházi és iskolai rendszerének kidolgozásában; a magyar tud. akadémiához 1832-ben beküldötte az evang. hittudományban előforduló müszók magyarítását és 1840-ben pótlékokat a magyar szótárhoz; Bowring londoni tanárnak 1829-ben a magyar-angol dalok kiadásához magyar népdal-gyűjteményét átengedte.
Kézirati munkái: Elenchus archivi superintendentiae evang. transdanubianae 1832., ívrét 151 lap; A pantheismusról, pályamunka a m. tud. akadémia 1837. philosophiai kérdésére, 4-rét 251 lap; Oberlin, vagy a népnevelő falusi lelkész ideálja egy francia papban, 4-rét 147 lap; Nemzeti hitszónoklatok, 1848; Vidos József fölött gyászünnepély, Pápán; Dömölki krónika (1849–50. I. Az új magyar alkotmányos kormány, II. A magyarhoni szabadságharcz, III. Az ostromállapot és a császári kormány kezdete, IV. A császári kormány folytatása, összesen 100 ív); Kathedrai hitszónokok sat. (Czikkeinek és kéziratainak bővebb jegyzéke Haberern Emlékbeszédében és Szinnyei Repertóriumában. Történelem I., II. és Termsézettudomány).
Kézirásának hasonmása (Magyarország és a Nagyvilág 1881. 31. sz.).
Toldy Bibliographiája 1832. 202. 1833. 241. 1839. 489., 490. 1841. 492., 502. 1843. 489., 495. l. (Tudom. Tárban.)
Ujabbkori Ismeretek Tára. Pest, 1852. IV. 423. l.
Vasárnapi Ujság 1856. arczk. 1871. (Eötvös Lajos.)
Hirmondó 1860. arczk.
M. Tud. Akadémia Értesítője 1868. 90., 179. 1869. 35., 176. 1870. 201., 203. 1871. 221. 1872. 183. l.
Magyarország és a Nagyvilág 1871. 28. sz. arczk.
Kiss Áron, M. Népiskolai Tanítás Története 207., 291., 292., 376., 400. l.
Haberern Jonathán, Edvi Illés Pál emléke. Pest, 1872. (Értekezések a bölcs. tud. köréből II. 3. sz. Önéletrajza után.)
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Radó Antal, A Magyar Műfordítás Története. Bpest, 1883. 79–82. l. és gyászjelentés.
