Eőssi (Ősi) András,
Eőssi (Ősi) András,
székely főnemes, ki Szent-Erzsébeten lakott, Udvarhelyszéken, Küküllő- és Fejérmegyékben terjedelmes földbirtokot birt. Ő volt a szombatosok felekezetének megalapítója, vallásuk megalkotója. Az Erdélyben lábra kapó unitárius hitnek egyik legrégibb hive, már 1567-ben Dávid Ferenczhez állott. Az élet megviselte, bénult, beteges ember volt, gyermekeit, három fiát és nejét elvesztette s a vallásban keresett enyhülést. addig forgatta a szent iratokat, míg a szombatosok vallását kitalálá. Ennek az új hitnek maga volt első apostola, irója és énekszerzője. Nem volt iskolázott theologus, még a korabeli humanisztikus műveltség szinvonalán sem állott, de a bibliában és az egyháztörténelemben annál jártasabb volt. Kiváló hatást gyakorolt a szombatosság fejlődésére, hogy fiává fogadta Péchi Simont, a ki később Erdély főkanczellárja s a szombatosság egyházi és világi ereje lett; hozzácsatlakoztak a felekezet legjobbjai, köztük Bogáti Fazekas Miklós. Ebből a társaságból került ki a szombatos-irodalom első sarjadzása. Eőssi András 1598–1602 között halt meg.
Irt maga Eőssi és iratott másokkal különbéle egyházi műveket, imákat, prédikácziókat, magyarázatokat, énekeket. E munkásság eredménye, hogy a szombatosoknak már 1600 körül rendszeres énekes-könyvük volt, melyet valószinűleg Eőssi maga szerkesztett. Ez is, mint saját művei, kéziratban maradt meg. Kézirati műveiül a következők tekintendők: Hitczikkek: Káté; két magyar ima; Énekeskönyv az hamis vallásoknak rontására és az igaz vallásnak minden részeinek megmutatására. (E versbe szedett káté 14 tankölteményt foglal magában.)
Uj M. Muzeum 1850–51. 1854.
Keresztény Magvető 1871.
Történelmi Tár 1887. 808. l.
Kohn Salamon, A szombatosok. Bpest, 1890. és dr. Erdélyi Pál szives közlése.
