Erőss Gyula,
Erőss Gyula,
orvosdoktor, szül. 1855. máj. 20. Dombón Somogymegyében; középiskoláit a csurgói és soproni gymnasiumban végezte; 1873-ban Budapesten orvoshallgató s 1879-ben orvosdoktor lett. Ugyanezen év őszén kezdte meg gyermekorvosi szaktanulmányait a budapesti szegény-gyermekkórházban, hol id. Bókai János igazgató-tanár vezetése alatt négy évig működött mint segédorvos. A kórházból 1883. őszén kilépett és az orvosi kartól nyert ösztöndíjjal egy évi külföldi tanulmányútra indult; bejárta Közép-Európa gyermekkórházait és lelenczházait s már ez időben kezdte meg az ujszülött gyermekekre vonatkozó kutatásait. 1884 őszén mint gyakorló gyermekorvos telepedett le Budapesten és folytatta egyszersmind tudományos vizsgálatait az egyetemi I. szülészeti klinikán. 1885-ben mint egyik szakértő vett részt az országos lelenczház fölállítására irányuló munkálatokban, miket a belügyminiszter kezdedményezett, de akkor költségek hiánya miatt sikerre nem vezettek. 1886 óta a budapesti általános poliklinikán a beteg gyermekek osztályának vezetője, 1887 óta a gyermekgyógyászatból egyetemi magántanár.
Természettudományi kutató munkásságát 1876-ban, mint harmadéves orvosnövendék kezdte meg Balogh Kálmán tanár vezetése alatt. Szakszerű irodalmi tevékenysége a gyermekgyógyászat terén 1880-ban kezdődik s 1884 óta főleg az ujszülött gyermekekre irányúl.
Czikkei az Orvosi Hetilapban (1876. Kisérletek a lakások levegőjét szenyező és szervetlen anyagokról, górcsői vizsgálat alapján, 1879. Az illó mustárolaj hatása az állati szervezetre, 1880. Ritka choreaeset, Adat a gége bujakóros megbetegedéséhez gyermekeknél, 1882. Kisérletek a rothadásnál és erjedésnél szereplő szervezetekkel, Közlemények a szegény gyermekkórházból, 1883. A köldökzsinor-sérvekről, A gyermekek szinlelt betegségeiről, 1884. Az Addison-kór gyermekeknél, Jegyzetek a prágai lelenczház kórodáján, úti jegyzetek Közép-Európa gyermek-gyógyintézeteiről, 1886. Vizsgálatok koraszülött gyermekek hőmérséki viszonyai a mesterséges fölmelegítés indicatióira vonatkozólag, A lelenczügy történeti fejlődése és mai állása, 1893. Az ujszülöttek betegségi viszonyai a budapesti m. k. tud. egyetem I. szülészeti klinikáján, A gyerekhalandóság viszonyai az élet négy első hetében); a Kisdednevelésben (1882. A ragályos betegségek és az iskola) a Nemzetben (1884. Dr. Bókai János nekrologja), a Gyógyászatban (1887–89. A gyermekgyógyászat terén kifejtett munkálkodás kiválóbb eredményei 1887–89-ben, 1890. Összehasonlító vizsgálatok az antipyrin, chinin és langyos fürdők hatására vonatkozólag lázas ujszülötteknél, 1891. Adat a leányujszülöttek ivarszervi vérzéseinek pathologiájához, Adatok az ujszülöttek örökölt bujakóros tüneményeinek fejlődését kisérő lázakhoz, A gyermekgyógyászat haladása, A köldök betegségei által közvetített infectio viszonyai); a Mentők Lapjában (1890. Mért tűrik a gyermekek rosszúl az ópiumot), a Klinikai Füzetekben (1891. Koraszülött gyermekek ápolásáról.) Ugyanezen czikkek a külföldi szakfolyóiratokban is megjelentek, u. m. a Jahrbuch für Kinderheilkunde-ban (N. F. XV. 1879–80., 1882., 1884–86., 1890. 1893.), az Archiv für Kinderheilkunde-ban (XIII. 1891.) és az Archiv für Gynäkologie (XLI. 1891., 1893.)
Munkái:
1. A külső hőmérsék befolyása a csecsemők szervezetére. Bpest, 1884. (Értekezések a természettud. köréből XIV. 5. sz.)
2. Vizsgálatok ujszülött gyermekek rendes hőmérséki viszonyaira vonatkozólag. U. ott, 1885. (Ért. a term t. kör XV. 12. sz.)
3. A gyakorlati orvostan haladása. U. ott, 1890. (Többekkel együtt.)
Akadémiai Értesítő 1884. 150. 1885. 158. 1886. 167. l.
M. Könyvészet 1890. és önéletrajzi adatok.
