Fabri István,
Fabri István,
ág. ev. lyceumi tanár, F. János posztószövő és Csernoch Katalin fia, szül. 1751. decz. 26. Hrussón Gömörmegyében és 1762-től az eperjesi (Sárosmegye) ág. ev. kollégiumban tanult, hol fentartásáról és neveléséről nagybátyja, az ottani ev. superintendens Fábri Gergely gondoskodott; 1771-ben Kézsmárkra ment, hogy Benczur József történeti előadásait hallgassa s a német nyelvben gyakorolja magát; 1772-ben Lőcsén Chrastina Illéstől a bölcseletet hallgatta; innét két év mulva tanítványával Liedemann Mártonnal Debreczenbe ment, hol szintén eljárt a főiskolába s a magyar nyelvet tanulta. 1776-ban Sopronba ment, hol két évig tanult; 1778-ban Altdorfban Doederlein tanárt hallgatta s 1779. téli félévben a jenai egyetemen tanult, hol Griesbach, Eichhorn, Wideburg és Ulrich voltak tanárai. 1781-ben tért vissza hazájába s Dessewffy Tamás házánál nevelő lett. 1784-ben a modori (Pozsonym.) ág. ev. gymnasiumhoz nevezték ki tanárnak és onnét 1786-ban a pozsonyihoz hívták meg. 1789. febr. 2. nőül vette Beyer Tereziát, kitől öt lánya s egy fia született. Tudománya különösen a hazai történelemben és statisztikában tünt ki. Tanításának könnyü modora, a könyvtár szaporítása, az alumneum és convictus gyarapítása körül szerzett a pozsonyi ev. lyceumnál érdemeket. A folytonos tanulás aláásta egészségét, 1791 óta csaknem folytonosan betegeskedett; a sors csapásai, méltatlankodások és üldözések elfásíták kedélyét. Többek közt 1802-ben két tanítványa meglopta, 2500 frtot vittek el tőle, mely összegnek nagyobb része idegenek pénze volt és igy részben neki kellett megfizetni; egy másik tanítványa pedig nemcsak szemben, de irásban és 1807-ben a jenai Literaturzeitung Intelligenzblattjában aljasan és méltatlanul támadta őt meg. 1795-től 1803-ig a lyceum rectora volt. Meghalt 1817. márcz. 16. Pozsonyban.
Munkája: Monumentum pietatis, quod dum sacra semi-secularia in memoriam Joannis Jeszenák de Királyfia, et ab eo conditi ante 50 annos nobilis convictus ejusdem socii, et gymnasii aug. conf. Posoniensis cives anno 1800. die 15. Januarii laeti gratique celebrarunt hujus convictus ephorus S. F. cum suis collegis posuit. Posonii, 1800. (A szerző rézm. arczképével.)
Még több alkalmi munkája is jelent meg, melyek előttem ismeretlenek. (Kéziratban maradtak a hazai történelemre s egyházi statisztikára vonatkozó munkái.)
Gratae mentis Documentum viro clar. atque doct. dum diem nomini suo sacram 26. Dec. 1808. ab. universis ejusdem auditoribus dicatus, Posonii.
Gross, Joannes, Parentale sacrum in honorem ac memoriam S. F.... viri virtutibus meritisque de re scholastica immortalis, oratione habita. Posonii, 1817.
Unterhaltungblatt, Pressburg, 1817. 39. sz.
Ersch u. Gruber, Allg. Encyclopädie XL. 46. l. (Rumy.)
Mokos, Magyarországi tanulók a jénai egyetemen 72. l.
Petrik Bibliographiája.
