Farkas Gyula,
Farkas Gyula,
bölcseleti doktor és egyetemi tanár, szül. 1847. márcz. 28. Puszta Sárosdon (Fehérm.) hol atyja uradalmi gazdatiszt volt; középiskoláit a győri benczések főgymnasiumában végezte; felsőbb tanulmányait pedig eleinte mint jogász, azután mint bölcselethallgató a budapesti egyetemen. 1870-ben a székesfehérvári reáliskolában a természettan tanára lett. Ebben az állásban 1874-ig volt; ezalatt, mint a székesfehérvári tanítóképző póttanfolyam tanára s mint a pápai tanítóképző póttanfolyam igazgató-tanára is működött és tanulmányutat tett Németországban. A katholikus néptanítók egylete 1872-ben tiszteleti tagjává választotta. 1874-től 1880-ig Batthyány Géza gróf gyermekeinek középiskolai kiképezését vezette, a miben úgy külföldön, mint itthon tartózkodásuk alatt jeles idegen tanerők is állottak segítségére. 1881-ben a budapesti egyetem bölcseleti kara a menynyiségtanból magán-tanárrá habilitálta; mint ilyen 1887-ig működött; az utolsó négy évben magántanári jutalmazásokban is részesült. 1887. jan. a kolozsvári egyetemre a mennyiségtani physika tanárává neveztetett ki, egyelőre rendkívüli s egy évre reá rendes tanárnak. Ismételten volt kari dékán; az Erd. Muzeum-egylet orvos-természettudományi szakosztálya 1890-ben titkárává, 1892-ben elnökévé választotta. 1892-ben részt vett a paduai Galilei-ünnepen, a melynek emlékére azon egyetem honoris causa a természettudományok doktorai közé igtatta.
Irodalmi dolgozatai jobbára folyóiratokban vagy tudós-társulatok kiadványaiban jelentek meg: a M. Tud. Akadémia Értesitőjében (VIII. 1874. A fénysugarak törésmutatója és rezgés száma közt fennálló törvényről, különnyomatban is, 1878. 1881), a párisi tud. akadémia Comptes Rendus-iben (1878–79. Solution ďun système ďéquations linéaires, Sur la determinaton des racines imaginaires des equations algébriques, 1880. Sur une classe de deux fonctions doublement périodiques, Sur les fonctions elliptiques, Sur application de la théorie des sinus des ordres supérieurs, Sur la théorie des sinus des ordres superieurs, 1881. Sur le développement des integrales elliptiques, 1883–84. sat.), az Archiv der Mathematik und Physik-ben (1879–80. Auflösung der dreigliedrigen algebraischen Gleichung, Die Summe gleichartiger Potenzen, Mittlerer vertikaler Druck sat.) a Journal des Mathematiques-ben (1884.) a Vegytani Lapokban (1867–88), a Zeitschrift für allgemeine Chemieben (1808), az Erdélyi múzeum-egylet orvos-természettudományi Értesítőjében (1887–90, melynek 1889 óta egyik szerkesztője), a Mathematikai és physikai lapokban (1893) sat.
Munkái:
1. Die diatonische Dur-Scale wissenschaftlich begründet. Pest, 1870.
2. Természettan elemei. Tankönyv a népiskolák számára. Székesfehérvár, 1872. (Ism. Néptanitók Lapja 781. 820. l.)
3. A determinansok elmélete. Richard Baltzer: Theorie und Anwendung der Determinanten cz. művének magyarázó megjegyzések kiséretében vázolt első szakasza. Genf, 1877.
4. A derivatio elmélete. Bpest, 1878. (Mathematikai tanulmányok I.)
5. A háromtagú algebrai egyenlet hatványai és még valami. Győr. 1878.
6. Géneralisation du logarithme et de ľexponentielle. Paris, 1879.
7. Vegyes m-ed fokú egyenlet egyik gyökének meghatározása sorba fejtés alá. Paris, 1878.
8. Pascal biga-vonalának elemzése. Geometriai tanulmány. Paris, 1881.
9. A Bolyai-féle algoritmus. Paris, 1881. (Ért. a mathem. tud. köréből VIII. 3.)
Tipray Könyvészete 1877–78.
Szinnyei Könyvészete.
Horváth Könyvészete 1881.
Acta reg. scient. Universitatis Ung. 1884. 95. l. 1885. 61. l. és önéletrajzi adatok.
