Gaál Miklós,
Gaál Miklós,
kegyes tanítórendi áldozópap és tanár, szül. 1815. aug. 27. Zsitva-Gyarmaton Barsmegyében jómódú földbirtokos szülőktől; a humaniorákat 1832-ben Nyitrán végezvén szept. 25. a piarista rendbe lépett Privigyén, hol a két próbaévet 1835-ig eltöltötte s tanulmányainak folytatása végett Váczra ment; itt a bölcseletet és Nyitrán a theologiát hallgatta s 1841-ben Szent-Györgyön befejezte; aug. 5. áldozópappá szenteltetett föl; ezután két évig tanárkodott Kis-Szebenben, hol hallása meggyengűlvén, Váczra helyeztetett át és itt 1843–46-ban az építészettanban és rajzban tanította a rend bölcselet tanulóit. Nagy Lipótnak, a siketnémák vallástanárának buzdítására megtanulta a jelekkel való néma beszédet és tanította a némákat mint kisegítő, 1849-től mint az állam által kinevezett rendes hittanár. Husz év mulva nyugalmaztatott és visszavonult Zsitva-Gyarmatra, hol 1891. nov. 25. meghalt.
Munkái:
1. Keresztény katholika hittanítás siketnémák oktatására. Dafner Ferencz után németből ford. Buda, 1861.
2. Isten szivszerinti dicsérete és imádása a kisdedek által. Németből ford. s énekekkel bővítette. Buda, 1867.
A rendtagok kegyeletes emlékezete. Bpest, 1893. és gyászjelentés.
