Gál Péter (mátészalkai),
Gál Péter (mátészalkai),
ev. ref. lelkész, szül. 1836. jul. 17. Szalkán Szatmármegyében földmívelő szülőktől; 1847-től a debreczeni főiskolában tanult 1855-ig; azután ugyanott köztanítói s esküdtfelügyelői hivatalt viselt. 1860-ban segédlelkész és tanító lett Avas-Ujvároson (Satmárm.), hol nyolcz évig működött; azután Patóházán kettőig, Sárközujlakon hétig és Sárközön (Szatmárm.) 17 év óta rendes lelkész.
A szatmári Szamosnak (Rácz István szerkesztése alatt) állandó munkatársa volt, többnyire M. Sz. G. P. jegyek alatt, a lugosi Szabad Egyházba is több czikket irt, így a Vasárnap, az ünnepek és a naptár cz. czikkben sürgette az egyházkerületi névtárakban az irodalmi rész felvételét; az Istentemetés cz. czikksorozatban az antitrinitáriusokkal polemizál; Krónikás följegyések a sárközi reformált egyházról (1886. 2., 4., 7., 10., 11., 13. sz.); czikkeinek egyrészét itten Szatmári Virgil névvel jegyezte alá.
Kéziratban vannak Egyházi beszédei (eredetiek és németből ford.), melyeknek 4–5 füzetére előfizetést is hirdetett a Máté-Szalka és Vidékében.
Munkája: Egyházi beszéd, melyet 1869-ben a nagybányai ev. ref. egyházmegye tavaszi gyűlése előtt mondott. Szatmár.
Önéletrajzi adatok.
