Gyergyai Árpád,
Gyergyai Árpád,
orvosdoktor, Gy. Sámuel kincstárnoki titkár és Gyergyai Borbála fia, szül. 1845. nov. 17. Nagy-Szebenben. A magyar szabadságharcz után atyja elitéltetett s Oláhországban keresett a fogság elől menedéket, honnan csak néhány év mulva térhetett ismét vissza, mikor családjával Kolozsvárra költözött, hogy fiának a kellő nevelést megadhassa; azonban csakhamar meghalt és az anya gondoskodott fia neveltetéséről. Gy. Á. az unitárius főiskolában 1863-ban végezte tanulmányait. 1863–64-ben Kolozsvárt a jogot hallgatta s 1684 őszén a bécsi orvosi egyetemre távozott. Tanulótársai a bécsi magyar társaskör titkárává, később több évig elnökévé tették. A köteles tantárgyakon kívül előszeretettel hallgatta a vegytani s kórvegytani előadásokat, sőt a kórvegytani intézetben gyakorlati dolgozatokkal is foglalkozott; szintén szorgalommal adta magát Brücke tanár vezetése alatt a górcsövi munkálatokra. Azonban a sebészet volt kedvencz tárgya s b. Dumreicher és Billroth tanárok klinikáin rendesen megjelent. Ép ezen időre esik az a betegsége, mely halálának alapját megvetette, ugyanis egy alkalommal az előadásokról áthevülve kijővén, erősen áthűlt és ízületi csúzt és lázt kapott; ebből származhatott szívbaja. 1870 utolsó felében és 1871 tavaszán tette le orvosdoktori szigorlatát és nyerte oklevelét. A sebészeti és szülészeti szigorlatait hamar egymásután tette s azon év nyarán Kolozsvárra ment gyakorló-orvosnak. 1872 őszén folyamodott és választatott meg az akkori orvos-sebészeti tanintézet sebészi tanszéke mellé a tanársegédi állásra. E minőségben maradt az ottani országos Carolina-kórháznál 1874-ig, mely évnek őszén Budapestre a kórvegytan tanára Plósz Pál mellé szintén tanársegédi minőségben ment; működése alatt kísérletet tett az élőállatban való vér megalvása, a vér átömlesztés hatása, módozata s haszna körül. 1875. ápr. havában indult az ifjú orvos külföldre, hogy a sebészetet bővebben tanulmányozza. E célból Lipcsébe, onnan Párisba utazott, hol a Hotel dieu s más kórházakban hosszabb ideig főleg a sebészeti előadásokat hallgatta. 1876 tavaszán Edinburgba indult, személyes tapasztalatokat szerzendő Lister eljárása körül; ezen év nyarán Kolozsvárra tért vissza s őszszel ugyanott az államvasút keleti vonalának pályaorvosi állomását vállalta el; e mellett az unitárius főiskolában a természettudományok segédtanára volt. 1881 elején már betegen a városon kívül lakó vasúti munkásokat meglátogatván, áthűlt, tüdőlobba esett és 7 nap múlva jan. 29. meghalt.
Irodalmi téren is nagy tevékenységet fejtett ki; a kolozsvári orvostermészettudományi társulatnak első megalakulása (1876) óta buzgó tagja s orvosi szakjegyzője volt; nagyobbára e társulat szakülésein tette közzé orvos-gyakorlati tapasztalatainak eredményét. Értekezései s czikkei az Orvosi Hetilapban (1874. Az élő állatbani vér megalvás kérdéséhez, melyet Plósz Pál tanárral együtt dolgoztak és németül az Archiv für Experimentelle Path. und Parmacologie-ban is megjelent. 1875. A vér átömlesztés felett tett tanulmányok), a kolozsvári Orvos-Természettudományi Értesítőben (1876. A sebszélek egyesítéséről. 1877. A kemény szájpad szerzett átfúródásának műtett és gyógyult esetéről, Modern sebkezelésről, 1878. Claude Bernard élete és tudományos működéséről Az ujjak veleszületett összenövésének egy esetéről, ez németül is megjelent a Centralblatt für Chirurgie-ban, 1879. A vizsérv gyökeres műtétének egy esetét mutatta be, 1880. Az ízületi bántalmak Carbolsavval kezeléséről és decz. A sérvkizárás tanának és gyógykezelésének történelméről az ó korban tartott előadást, mely az 1881. Értesítőben jelent meg; németül kivonata a Deutsches Archiv für Geschichte der Medicin und medicinischen Geographie-ban); a föntebb említett német szakfolyóiratokon kívül írt még az Allg. Medizinische Central-Zeitungba is.
Orvos-Természettudományi Értesítő Kolozsvár, 1881. (Dr. Nagy József emlékbeszéde) és gyászjelentés.
