Hajgató Sándor,
Hajgató Sándor,
polgár-iskolai tanár, szül. 1845. márcz. 2. Keszthelyen Zalamegyében iparos nemes szülőktől; az algymnasiumot szülővárosában végezte s 1860-ban lépett a kegyes-tanítórendbe; két évet töltött Váczon és Kecskeméten, mire kilépett a rendből; tanulmányait Szombathelyen folytatta; innét tanítógyakornoknak ment és 1865–6-ban a tanító-képzőt végezte el Győrött. Mint segédtanító a somogymegyei községekben működött. 1869-ben Kis-Kanizsára került, hol még ugyanazon évben önálló tanító lett. 1873-ban a nagy-kanizsai felső leányiskolához választották meg rendes tanárnak. 1874-ben érettségi vizsgát tett és 1876-ban Budapesten felső-nép- és polgári iskolai tanképesítő oklevelet nyert és a nagy-kanizsai polgári leányiskolához helyeztetett át, hol jelenleg is működik. Hallgatta ezenkívül a Keszthelyen (1870–71-ben) rendezett gazdasági s paedagogiai tanfolyamot; a zalamegyei általános tanító-egylet főjegyzője lett 1871-ben. Részt vett az 1873. bécsi világtárlatban és Budapesten tartott tanítógyűlésen; mind a két helyre az iskolaszék küldötte fel. 1872-ben 100 frtos miniszteri jutalomban részesült. 1881-ben a nagy-kanizsai járás tanítói köre megválasztotta elnökének; 1882-ben pedig a tanítói nagy testület a budapesti (II-ik) országos képviseleti gyűlésre képviselőjeül küldte.
Irodalmi munkásságát a Győri Közlönyben (1863.) kezdette meg lyrai költeményekkel; 1864-ben a Zala-Somogyi, később a Zalai Közlönynek állandó munkatársa lett; több évig írt a Zalába (pályadíjat is nyert egy költeményével), 1883-ban a Zalai Tanügyben jelent meg: Minő eszközökkel rendelkezik az elemi, különösen a falusi tanító, hogy a tanulókat az állatok kímélésére szoktassa cz. értekezése, mely 60 arany pályadíjat nyert; írt még a Családi Körbe, a Lányok Lapjába, a Hasznos Mulattatóba, a Nevelési Szakközlönybe, a Gyermekbarátba, a Képes Gyermekvilágba, a Kisdednevelésbe (hol pályadíjat is nyert), a debreczeni Délibábba, a szombathelyi Tornába (hol szintén pályadíjat nyert költ.)
Munkái:
1. Kikelet, Költeményfüzér. Nagy-Kanizsa, 1868–72. Két kötet.
2. Világtárlati jegyzetek a tanügyi szakosztályból, Nagy-Kanizsa, 1873.
3. Dalos mező, Költemények. Bpest. 1877. (Ismert. Zalai Közlöny, Petőfi-Társaság Lapja, Délibáb.)
4. Miért emeljük a pohárt? Nagy-Kanizsa, 1879. (Felköszöntő-toaszt-könyv. Névtelenül. 2. kiadás Nagykanizsa, 1889.)
5. Dalos liget. Ujabb költemények. Bpest, 1884. (Ism. Zalai Közlöny 67. sz.)
6. Gyermekdalok és szavalmányok. Bpest, 1893.
Közreműködött a Wajdits által Nagy-Kanizsán kiadott: Rajta lányok mulassunk (év n.), Rajta párok tánczoljunk! (Tánczkönyv), Kiért ürítsük a pohárt és Halljuk a szép szót (Felköszöntők év n.) cz. gyűjteményes munkák szerkesztésében.
Társszerkesztője volt a Zalai Tanügynek 1882–83-ban és a Katholikus Népbarátnak (1883) Nagy-Kanizsán.
Álneve: Cserszeghy (a Keszthely cz. lapban) és jegye – ó – (a Zalai Közlönyben.)
Néptanítók Lapja 1870. 105., 1872. 665. l.
Petrik Könyvészete.
Kisslingstein Könyvészete.
Zalai Közlöny 1884. 23. sz.
Zalai Tanügy 1884.
M. Könyvészet 1893. és önéletrajzi adatok.
