Hajnal Ábel,
Hajnal Ábel,
ev. ref. lelkész és esperes, H. István és Nagy Borbála fia, szül. 1802. ápr. 6. Szentmárton-Kátén (Pestm.); tanult szülőföldén, Pándon; innét a debreczeni főiskolába ment, hol a gymnasiumi osztályokat, 1821-től pedig a bölcseleti, jogi s hittani tanfolyamot végezte. Majd köztanítóvá neveztetvén ki, mint esküdt felügyelő a Szondi-, Kenessei alapítványon levő nemes ifjak felügyeletével és a főiskolai énekkar vezetésével bízatott meg. 1831-ben a békési egyházba ment ki akademikus rektornak, honnan hivataloskodása 3. évében Makóra hivatott meg tanárnak, mely hivatalt oly feltétel alatt fogadta el, hogy előbb külföldi egyetemre mehessen. Egy évet tehát (1833-tól) a berlini egyetemen töltött és 1834. okt. 15. foglalta el Makón tanári állását. 1839. szept. 1-től 1842. ápr. 24-ig Békésen volt tanár. Ekkor békési lelkésznek választatott meg. 1842. aug. 8. az ő buzgolkodása következtében, népszavazás útján Békésen a tandíj örökre eltöröltetett. 1858-ban a békésbánáti ref. egyházmegye aljegyzője, 1862. esperese lett; ezen tisztét 1876-ig viselte. 1868-ban a Ferencz József-rend lovag-keresztjét kapta. Meghalt 1882. jún. 18. Békésen.
A Prot. Egyh. és Iskolai Lapnak 1842-től (megindulásától) dolgozótársa lett (1842. Észrevételek Fáy András Óramutatójára, 1843–44. Kéretlen válasz zsinati tárgyban cz. czikksorozat, 1843. A superintendens fizetésének emeléséről s az állás igényeihez méltóvá tételéről sat.); írt még a Pesti Naplóba, M. Prot. Figyelmezőbe (1873. Békés-bánáti ref. egyházm. esperes-gyűlést megnyitó beszéde), Prot. Figyelőbe s az Evangy. Prot. Lapba; egyházi beszéde van az Egyházi beszédek (II. Pest, 1845.) cz. gyűjteményben.
Arczképe: Jantyik Mátyás festése, 1888. nov. 17. lepleztetett le a békési casinóban.
Prot. Uj Képes Naptár 1875. arczk.
Békésmegyei Közlöny 1876., 53., 54., 56. sz.
1882: Prot. Egyh. és Isk. Lap 26. sz. (Ballagi Mór), 27., 29. sz. Debreczeni Prot. Lap 18. sz. Protestáns Közlöny 27. sz.
Csécsy Miklós, Hajnal Abel emlékezete. Kecskemét, 1883.
Békés 1890. 36–38. sz.
Ballagi Géza, A protestáns pátens és a sajtó. Bpest, 1892. és gyászjelentés.
