Hájos (István) Gáspár,
Hájos (István) Gáspár,
kegyes tanítórendi áldozópap és tanár, szül. 1724. máj. 1. Jászberényben (Pestm.); 1743. okt. 21. Nagy-Károlyban lépett a rendbe s 1753. máj 3. miséspappá szenteltetett föl; tanított Nyitrán (1745–47), Váczott (1748–49); bölcselethallgató volt 1750–51-ben Kecskeméten és Nagy-Károlyban; 1752–53. theologus Debreczenben; gymnasiumi tanár volt Tokajban (1754–56), Debreczenben (1757), Szegeden (1758), ugyanott a plébánia vicariusa (1759) és tanár (1760–61), Nagy-Károlyban (1762–63), Kecskeméten (1764–65), Tokajban (1766–67), Nagy-Károlyban (1768), Szegeden (1769), Kecskeméten tanár és vice rector (1770–84.). Meghalt 1785. szept. 24. Szegeden.
Kézirati munkája: Speculum linguae Scythico-Hungarico-Magyarico-Székhelico-Hungaricae.
Horányi, Scriptores Scholarum Piarum. Budae, 1809. II. 70. l.
Csaplár Benedek, Révai Miklós élete I. 26., 34., 64–67., 92–95., 121., 166., 172. II. 39., 89., 390. IV. 30., 32., 283. l. és Csaplár Benedek szives közlése a rend jegyzőkönyvéből.
