Halász Imre,
Halász Imre,
hirlapíró, szül. 1841. okt. 12. Koltán Vasmegyében jómódú nemes birtokos szülőktől; Sopronban kezdte s Eperjesen végezte a gymnasiumot; nemcsak hogy minden tantárgyból első volt tanulótársai között, hanem azonfelül lelkiismeretes szorgalommal feküdt neki egyéb studiumoknak is; magánszorgalom útján már ekkor sajátította el a németen kívül a franczia és az olasz nyelveket, tanulmányozta a latin és kivált a görög remekírókat; előszeretettel foglalkozott politikai s társadalmi kérdésekkel. A megkezdett irányt folytatta a pesti egyetemen, hol 1861-től 1865-ig a jogot hallgatta. 1865-ben lépett a hirlapírói pályára; első vezérczikkei közjogi tárgyúak voltak és a b. Kemény Zsigmond szerkesztése alatt álló Pesti Naplóban (a közoktatási politika akkor vitatott némely fontos kérdéseiről 1865-ben) jelentek meg. Az angol nyelvet egyetemi évei alatt sajátította el. 1866 végén a Magyarország Anyagi Érdekei cz. nemzetgazdasági szaklapnak lett főmunkatársa s 1867 elejétől szerkesztette, 1868. jan. 1-től jún. 30-ig név szerint is átvette a szerkesztést. 1867-ben a Pompéry Magyarországa belső dolgozótársa lett; írt vezérczikket, tárczát, lapszemlét sat. Gorove közgazdasági miniszter kinevezte őt beltagnak az akkor szervezett statisztikai hivatalba; Lónyay Menyhért gr. pénzügyminiszter 1867 nyarán pedig maga mellé vette miniszteri fogalmazónak. H. ekkor megvált a szerkesztőségtől, de a journalistikának híve maradt. Az 1867. év nyarát Bécsben töltötte Lónyay mellett, ki akkor, mint pénzügyminiszter, a quóta, az államadósságunkban való részesülésünk, az indirekt adók, a vám- és kereskedelmi szerződés fölött alkudozott. Az indirekt adókra vonatkozó egyezményeket H. fordította az eredeti szövegból magyarra. Lónyay őt küldte Deákhoz Puszta-Szent-Lászlóra, hogy a kiegyezési előzetes megállapodásokat vele közölje, véleményét kérje s meghozza. Ezen kirándulását le is írta a Deák-Albumban. A Pester Lloyd szerkesztését Falk Miksa vállalván el, 1868. márcz. elején Halászt hívta maga mellé fővezérczikkírónak; ekkor kisérlette meg először németül írni. Három évig volt a P. Lloyd főmunkatársa, mely időben (H) betű alatt megjelent czikkei figyelmet keltettek. 1871 elején Andrássy Gyula gróf felszólítására átvette a miniszterelnökségi sajtóiroda vezetését. Ez időtől kezdve működési tere Budapest és Bécs között oszlott meg, sőt járt Zágrábban is, hogy az ottani teljesen desolált sajtóviszonyokat javítani megkisérelje; folytatta a politikai czikkek írását, de természetesen névtelenül és túlnyomólag idegen nyelven. A mellett erősen dolgozott a távirati Correspondenz-Bureau útján is s alapított egy franczia kőnyomatost, mely által sikerült a franczia és a keleti sajtóhoz hozzáférkőznie. Elkisérte Andrássyt 1871 nyarán az első salzburgi híres találkozóra. Ez alkalommal egy kiváló porosz rendjellel is kitüntették. Jelen volt Bécsben Beust bukásának és Andrássynak külügyministerré levésének érdekes napjaiban. De jobban szeretett Budapesten, önalkotta munkakörben lenni s 1872 végén lemondott az államszolgálatról; felmentése ő felsége által, szolgálatainak elismerése s osztálytanácsosi rangjának fentartása mellett történt. Az akkor közreműködésével újjászervezett Ungarischer Lloydban, mint a lap egyik főszerkesztője, a czikkek egész sorozatában fejtegette az ország politikai s pénzügyi rendezésének alapföltételeit.
Czikkei a Schvarcz Gyula szerkesztette Uj Korszakban (1865–66-ban több czikke) és a Vasárnapi Ujságban (1866. Visszapillantás a gőzerő történetére, 1892. A koronázáskor 1867. jún. 8. sat.), a Budapesti Szemlében (1866. A népiskola a XIX. században Hollandiában, 1867. Angol büntetőjogi reform, 1878. Az oroszok fő néptörzsei s az orosz kormány nemzetiségi politikája, H. I. jegyek alatt), a Magyarországban (1867. A 67-es bizottság javaslata a képviselőházban sat.); írt még a Neue Freie Pressébe s a Schönberger által kiadott Börsen- und Handelsbericht cz. pénzügyi szaklapba (1873–74); ez utóbbiba később (1879-től 1885-ig) Magyarország pénzügyi s gazdasági kérdéseit tárgyazó összes czikkeket (évenként 30–40-et) ő írta. A Nemzetgazdasági Szemlét (1874. júl.-decz.) szerkesztette, az akadémia nemzetgazdasági bizottságának megbizásából, mely őt még 1872-ben tagjává választotta; a nevezett Szemlében két nagyobb tanulmánya jelent meg (Az 1871–74. pénzügyi gazdálkodásnak bírálata s Az 1875. fedezet és a pénzügyi kibontakozás). E szemle azonban a közönségnél kellő visszhangra nem találván, H. a Közérdek cz. politikai napilapot indította meg 1874. decz. 30., ősszeköttetésben a Deák-párt azon tényezőivel, melyekkel e pártot a végleges szétmálás ellen még biztosítani remélhette. Midőn azonban a fuzió ténynyé vált, megegyezett b. Sennyey Pállal egy haladó-konzervatív lap alapítása iránt. Ez új lap a Kelet Népe volt, melybe a Közérdek 1875. jun. 13. utolsó számával beolvadt; az új lap főmunkatársa Kállay Béni a későbbi közös pénzügyminiszter volt és H. 1876. jun. 6. vette át a lapot, melyet 1878. decz. 30-ig, a lap megszüntéig szerkesztett. Azután H. előkelő bel- és külföldi lapokba dolgozott; 1884-ben a György Endre által szerkesztett Nemzetgazdasági Szemlében megjelent tőle egy tanulmány (Egy pillantás a magyar pénzügyek jövőjébe), melyben a valutarendezés előfeltételeit is tárgyalja; írt még a Mende Bódog által szerkesztett Magyar Nemzetgazdába (1884. vagy 15 czikket; ezek közt terjedelmesebbek: Takarékpénztáraink reformjáról, A magyar vasuti kölcsönök egyesítéséről és conversiójáról, mely eszme később meg is valósíttatott). 1885-ben átvette a kiállítási sajtóügyet és e minőségben egy magyar, német, franczia s olasz nyelvű kiállítási értesítőt adott ki, mely vagy 800 európai nagy lapnak ingyen küldetett a kiállítás végeig. A kiállítás végén a magyar kormány javaslatára az officier d'academie érdemjelet kapta; végül czikkei a M. Szalonban (1888. Mikor én hírlapiró lettem, Politikai sajtónkról.) A Brockhaus Conversations Lexikonába czikkeket írt hazánk nemzetgazdasági s pénzügyi állapotairól. Jelenleg a Neues Pester Journal szerkesztőségének (1879 elejétől) tagja s ennek Magyarországot érdeklő politikai s pénzügyi czikkei majd mind tőle vannak. Mint hirlapíró a legkiválóbbak egyike; czikkeinek száma 5–6000-re tehető, melyek legnagyobb részt névtelenül jelentek meg.
Munkája: A társadalmi tudomány kézikönyve. Carey Henrik C. után angolból ford. Pest, 1867. (Előszót írt hozzá, melyet az amerikai tudós meleg hangon írt levélben megköszönt és míg élt, minden munkáját megküldte fordítójának).
Akadémiai Értésítő 1872. 164., 1874. 173., 1878. 142., 1886. 168., 1890. 94. l.
Petrik Könyvészete.
Vasárnapi Ujság 1885. 30. sz. arczk.
M. Salon III. 1885. arczk. VII. 1887–88. arczk. és önéletrajzi adatok.
