Halaváts Gyula,
Halaváts Gyula,
osztálygeologus a kir. földtani intézetben, szül. 1853. jul. 7. Zsenán Krassómegyében, hol atyja H. János uradalmi tiszttartó volt; a gymnasiumot Miskolczon, Szarvason, Selmeczen és Nagy-Kőrösön végezte. Miután Selmeczen a kir. bányászati s erdészeti akadémián a bányászati s bányamérnöki szakosztályt végbizonyítványnyal elhagyta, 1874. nov. 1. a budapesti kir. földtani intézethez gyakornoknak nevezték ki s azóta ezen intézet tagja. Mint állami geologus legfőképen Magyarország részletes földtani fölvételével, és tanulmányozásával foglalkozott. Eleinte Somogy és Baranyamegye fölvételében vett részt, a Dráva mentén önállóan is munkálkodva; 1879 óta pedig a Krassó-Szörénymegyei közép-hegység és a nyugatról hozzá csatlakozó dombvidék és sikság felvételét folytatja nyaranként. 1893 végeig feldolgozta a területet, melyet délen a Dunának pancsova-moldovai szakasza, nyugaton Pancsova, Kis-Margita, Csakovár, Libling fekvése, éjszakon a Poganis-patak, keleten Delingest, Kuptyore, Klokotics, Oravicza, Moldován át huzott vonal hátárol.
Czikkei a Vasárnapi Ujságban (1878. Az artézi kutak furásáról), a Földtani Közlönyben (V. 1875. Selmeczbánya andesin basaltjai, VI. 1876. Felső-Lapugy mediterrán faunája, X. 1880. Adatok Szörénymegye földtani viszonyaihoz, XI. A Lokva-hegység földtani viszonyai, XII. Fehértemplom-Kubin környékének viszonyai, XIII. Jelentés az 1882. Versecz környékén eszközölt földtani felvételekről, XIV. Az 1883-ban Alibunár-Kákova környékén eszközölt részletes földtani felvételről, XV. Az 1884-ben Oravicza-Román-Bogsán környékén eszközölt részletes földtani felvételről, XVI. Adatok Torontálmegye földtani viszonyainak ismeretéhez, Magyarországi volenciennesiák, XIX. Adat Hontmegye földtani viszonyainak ismeretéhez, XXIV. Miskolcz városa földtani viszonyai), a M. kir. földtani intézet évi Jelentéseiben (1885. A Torontál-Temes és Krassó-Szörénymegyék területén 1885-ben eszközölt részletes földtani felvételről, 1887. Az 1887-ben Dognácska környékén eszközölt részletes felvételről, 1888. Az 1888-ban Dognácska és Vaskő környékén eszközölt részletes földtani felvételről, 1889. Jelentés az 1889. évben Bogsán környékén eszközölt részletes földtani felvételről, 1890. Az Aranyos-hegység ÉK-i része, 1891. Lupák-Kölnik-Szócsán-Nagy-Zorlencz környéke, 1892. A szócsántirnovai nesgén öböl Krassó-Szörény vármegyében), a Természettudományi Közlönyben (1884. Uj alakok Magyarország mediterrán korú faunájából, 1886. Mammut-maradványok Valeapaj községben, Cardium Pseudo-Suessi Krassómegyében, 1887. A szentesi artézi kút geologiai viszonyai, 1891. A csongrádmegyei artézi kutak), az Archeol. Értesítőben (VI. 1886. A verseczi várról, VII. 1887. A németbogsáni őskori leletek, 1893. A miskolczi palaeolith lelet ötletéből). a M. orvosok és természetvizsgálók 1886. Buziás-Temesvárott megtartott XXIII. vándorgyűlésére Helyrajzi emlékműben (1886. Temesmegye földtani viszonyai), a Földrajzi Közleményekben (1890. Dognácska-Vaskő bányászata, 1891. Az Aranyoshegység Krassómegyében).
Munkái:
1. A magyarhoni földrajzi társulat 1852–1883. évi összes kiadványainak betűsorostartalom-mutatója. Bpest, 1884.
2. Fehértemplom-Kubin vidéke. Bpestt. 1884. (Magyarázat a K15 jelű földtani térképhez. (Ism. Földr. Közlem. 1888.)
3. Versecz vidéke. Bpest, 1885. (Magyarázat a K14 jelű térképhez. Németűl is u. ott.)
4. Oslénytani adatok Dél-Magyarország neogén korú üledéki faunájának ismeretéhez. Bpest, 1882–92. (M. kir. földtani intézet Évkönyve VI. VIII. X. Németül is u. ott, és a bécsi Verhandlungen der k. k. geol. R.-Anstaltban. 1882.)
5. A szentesi artézi kut. Bpest. 1887. (Különny. a m. kir. földtani intézet Évkönyvéből. Ism. Földrajzi Közlemények.)
6. A hódmezővásárhelyi két artézi kut. Bpest. 1889. (M. kir. földtani intézet Évkönyve VIII. 8. Németül is u. ott.)
7. A szegedi két artézi kut. Bpest, 1891. (M. kir. földtani intézet Évkönyve IX. 5. Németül is u. ott.)
8. Az Alföld artézi kutjai. Bpest, 1894. (Különnyomat a M. Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyéből.)
M. Könyvészet 1888–89., 1891–92.
Horvát Ignácz Könyvészete 1883., 1886–87., 1889–91.
Corvina 1894. 7. sz. és önéletrajzi adatok.
