Haller László (hallerkői gróf),
Haller László (hallerkői gróf),
naplóíró, H. István báró kir. tanácsos és Torma Borbála fia, örökölte atyja erős katholicismusát. Naplójában örömmel jegyzi fel, ha valami jó történik vallására nézve. Azonban oly nőt vett el, ki ép annyira rajongott a ref. vallásért, mint maga a katholikusért. A nő saját mostoha testvére, Bethlen Kata. (Atyja, midőn utoljára nősült, Bethlen Sámuel özvegyét, Nagy Borbálát vette el.) H. L. bátyjai s rokonai nem akarták, hogy idegen vallású nőt vegyen el és a leány sem szerette, idegenkedett tőle vallásáért. A leány végre anyjának unszolására elfogadta a jegygyűrűt és megtörtént a lakodalom Fejéregyházán 1717-ben. Egy udvarhelyi barát adta őket össze, kinek a püspök eltiltó rendeletéről nem volt tudomása. Hogy boldog élet nem lehetett közöttük, látjuk Bethlen Kata (L. I. kötet 1024.) önéletírásából. H. különben tanult, okos ember volt. Örökölte a családban mutatkozó naplóírási hajlamot; fenmaradt egy naplója az 1717. szebeni országgyűlésről (melyet Szádeczky L. adott ki, Hazánk 1885. 446–458. l.) Meghalt 1719-ben 22 éves korában, mint a pestisnek áldozata.
Nagy Iván, Magyarország Családai V. 34. l.
Turul 1886. 69., 71. l. (Szádeczky L.)
