Halmágyi Sándor (tordátfalvi),
Halmágyi Sándor (tordátfalvi),
királyi itélőtáblai biró, szül. 1832. ápr. 2. Magyar-Sárdon Kolozsmegyében földbirtokos szülőktől; iskoláit az unitáriusok kolozsvári főiskolájában végezte 1848-ban. A szabadságharcz alatt mint honvéd a Bem táborában harczolt. Jogi tanulmányait a pesti egyetemen hallgatta az 50-es évek elején; ügyvédi oklevelet a marosvásárhelyi királyi táblán szerzett; de a Bach- és Schmerling-korszakban hivatalt nem vállalt, hanem irodalmi, történelmi, jog- és államtudományi tanulmányokkal foglalkozott. Egy ideig rendes belső dolgozó-társa volt a Pesti Naplónak; a Kolozsvári Közlönynek főmunkatársa, midőn ez főorganuma volt annak a nemzeti küzdelemnek, melyet az erdélyi magyar politikai társadalom (1862–69.) az akkori illegitim kormányzat nyomása ellen folytatott. Az alkotmány visszaállítása után Kolozsmegye főjegyzője, a nagyenyedi s majd a lugosi kir. törvényszék elnöke volt; 1881 óta pedig kir. itélőtáblai biró Budapesten.
Beszélyeket és költeményeket írt a Hölgyfutárba (1853–59), a Budapesti Viszhangba (1852.), a Magyar Nép Könyvtárába (1855. beszély), az Erdélyi Muzeumba (1857. Rang és sziv), a Délibábba (1854), a Marosvásárhelyi Füzetekbe (1858. Az erő átváltozásai), a Nővilágba (1859. költ.), a Divatcsarnokba (1860), a Vasárnapi Ujságba (1861), A Szépirodalmi Figyelőbe (1861–62), a Koszorúba (1863–64), a Fővárosi Lapokba s Üstökösbe; politikai s jogtudományi czikkeket írt a Kolozsvári Közlönybe (1864. I. Az erdélyi szászok magatartása sat.), a Jogtudományi Közlönybe (1873. A birói ügyvitel egyszerűsítése, 1878. A magyar kodifikáczióról), az Ügyvédek Lapjába, a M. Igazságügybe (A bűnvádi eljárásról, A magyar ügyvédségről, Az esküdtszék intézményéről, Birói illetékességről, A nemzetközi jog fejléséről sat.). A Pesti Naplóba, mikor az a nemzeti párt organuma volt, írt egy czikket: A magyar bűnvádi eljárás codificatiojának sürgősségéről, mely figyelmet keltett, úgyszintén a Modern Magyarországba (1893. 357. sz. esti k. ), mindkettőt Rapson álnévvel. A Petőfi-társaság pár év előtti ülésén szintén Rapson név alatt Post mortem, vagy utazás az ismeretlen állomások felé cz. nagyobb költeményét olvasták fel, mely a M. Salonban jelent meg. Irodalmi tevékenységét most is folytatja részben névtelenül vagy Rapson álnévvel.
Munkái:
1. A kalandor és a kék szakál. Sue Jenő után francziából ford. Pest, 1854. Három kötet.
2. Saphira. Történeti regény Erdély multjából. Kolozsvár, 1859. Három rész. (Ism. Nefelejts 1860.)
3. Parlagi Rózsák. Történeti beszélyek. Pest, 1860. Két kötet. (Ism. Nefelejts.)
4. Elv és előitélet. Regény a magyar társadalomból. Pest, 1864.
5. Az egyesbirósági rendszer és igazságügyi politikánk. Tanulmány jogtörténelmi és jogphilosophiai szempontból törvényhozóink figyelmébe ajánlva. Bpest, 1880.
Arany Jánossal levelezésben állott. (L. Arany János hátrahagyott iratai és levelezése, kiadta Arany László, Bpest, 1887–89.)
Kéziratban: Különös jogviszonyok Dél-Magyarországon (1881) és költeményei.
M. Könyvészet 1880.
Petrik Könyvészete és Bibliogr. és önéletrajzi adatok.
