Halmy Gyula ifjabb,
Halmy Gyula ifjabb,
főgymnasiumi tanár, előbbinek fia, szül. 1869. aug. 29. Miskolczon Borsodmegyében, hol a gymnasiumot 1887-ben végezte, mire a budapesti egyetemen magyar és latin philologiát tanult. Későbbi irodalmi működésére hatással voltak Lévay József, Gyulai Pál és Beöthy Zsolt tanáraink buzdításai. Tanári pályáját 1891. szept. 1. a budapesti gyakorló-iskolában kezdte meg; de alig volt ott másfél hónapig, midőn a kormány őt okt. 15. a losonczi állami főgymnasiumhoz küldte ki, hol 1893. jún. végeig működött. Azon év okt. 1-től katonai kötelezettségének tett eleget és jelenleg betegeskedése miatt szüleinél tartózkodik.
Költeményei már 1884-ben a fővárosi s vidéki lapokban, az 1893. márcz. 15. a szabadságszobornál elmondott ódája a Losoncz és Vidékében jelentek meg; több költeménye van a Borsod-Miskolczi Közlönyben (1895-ig és Emlékezés Szemere Miklósra); czikkei a Fővárosi Lapokban (1890. Lévay Józsefről), a Borsodmegyei Lapokban (1894. Szemere Bertalan élete és művei, Goics Lázár költészete, 1895. Madách Imre gyermekeiről, Nyilas Samu élete és munkái, Wahlner Aladár élete és költészete, több paedagogiai s társadalmi irányú czikk), a Szabadságban (1895. A szenvedő Tompáról, 12 eredeti levelével).
Munkái:
1. Parádi emlékek. Költemények 1885–1887. Miskolcz, 1888.
2. Prométheusz. Bölcseleti költemények. Bpest, 1891. (Ism. Budapesti Hirlap 59. sz., Vasárnapi Ujság 8. sz.)
3. Versegi Ferencz élete és munkái. Bpest, 1891.
4. Csöndes akkordok. (Költemények). Bpest, 1895. (Sajtó alatt).
M. Könyvészet 1888., 1891.
Horváth Ignácz Könyvészete 1891. és önéletrajzi adatok.
