Hampel Józsefné (lubóczi és cselfalvai) Pulszky Polyxena,
Hampel Józsefné (lubóczi és cselfalvai) Pulszky Polyxena,
előbbinek neje, Pulszky Ferencz és Walter Teréz lánya, szül. 1857-ben Londonban, hol szülei akkor számkivetésben éltek; gondos nevelésben részesült, játszva tanulta meg a főbb európai nyelveket; tudós atyja mellett korán megismerkedett a régészeti és műtörténelmi tudományokkal is, melyek későbbi szellemi foglalkozásának kedvencz tárgyai lettek. Már fiatal leány korában részt vett az ősrégészek budapesti nemzetközi congressusában; később az ötvösműkiállításban is. Az emlékezetes Tavasz cz. ünnepen, mely Károlyi Alajos palotájában és kertjében az árvízkárosultak javára rendeztetett, a díszes alkalmi füzetet ő szerkesztette. Az atyja által vezetett előkelő s tudós társaságban tett görög utazásáról írt tárczaleveleket az Egyetértésbe s más napilapba. Ezen út és nem sokkal ezután (1883) bekövetkezett férjhez menetele tevékenységi vágyát és nemes ambitióját a tanítónői vizsgálat letevéséről más irányba terelte. Kötelességeit családja, a társadalmi téren a nők nevelésének, a nők munkaképesítésének és főként a tanítónők ügyének kérdései körűl osztja meg. Ezt leginkább a Mária Dorothea-egyesület megalkotásánál és az egyesület által rendezett kisdednevelési kiállítás létrehozásának, legutóbb pedig a leánygymnasium ügyében kifejtett munkássága által is megmutatta. Legkiválóbb érdeme azonban a Mária Dorothea-egyesület irányában az, hogy az egyesület javára évenként rendezett közérdekű tudományos előadások ügyét ő kezdeményezte és ő vezeti. Jótékony nőegyesületek köréhen több helyütt találkozunk vele; elnöke volt a Józsefvárosi nőegyesületnek; választmányi tagja a Klotild Fővárosi szeretetháznak, a gazdasszonyok országos egyesületének, az EMKE fővárosi választmányának és a Mária Dorothea-egyesületnek, mely 1889-ben választotta meg őt a tanítónők otthona név alatt ismeretes jótékony intézet felügyelőbizottsága elnökének. Nagyobb utazásokat tett az említetten kívül, férjével Görögországban és Kis-Ázsiában, rokonaival Algierben, Olaszországban, Svájcz- és Németországban.
Czikkei az Egyet.-ben (1876., 1881. Algieri levelek, L. Zs. jegygyel, 1884. 128., 130. sz. Kirándulásunk a régi Trója vidékére), a P. Naplóban (1876., 1880.), a Nemzetben (1877–78), az Arch. Ért.-ben (Új F. 1887. Leone Leoni magyar érdekű művei, hat képpel), a Nemzeti Nőnevelésben (1890. Bohusné Szögyényi Antonia), az Életben (1892) és az Orvosi Naptárban (1894-re.)
Munkái:
1. Mátyás király trónszőnyege. Bpest. 1887. Két képes táblával és hat ábrával. (Különnyomat az Arch. Értesítőből.)
2. Elbeszélések a görög világból, az ifjúság számára, Charlotta M. Yonge angol eredetije után írva. Bpest, 1893.
3. A régi Róma, a legújabb ásatások világításában. Irta Lanciani Rudolf, ford. Lubóczi Zs. Bpest, 1894. (Ism. Vasárn. Ujság 19. sz.)
Kertbeny, Die Ungarn im Auslande. Brüssel u. Leipzig, 1864. 49. l.
Vasárnapi Ujság 1889. 37. sz. arczk., 1893. 3. sz. arczk.
Nemzeti Nőnevelés 1893. (Sebestyénné Stetina Ilona.)
