Hamvai Sándor (családi nevén Hulimka),
Hamvai Sándor (családi nevén Hulimka),
városi aljegyző, szül. 1861. márcz. 17. Debreczenben Biharmegyében, hol atyja pénzügyi hivatalnok volt; a család kérőbb Szilágy-Somlyóra költözvén, a zilahi ev. ref. főiskolában kezdte s a kolozsváriban folytatta gymnasiumi tanulmányait. Itt érte őt a váratlan csapás, hogy atyja elhalt és az anyja hat kiskorú gyermekkel özvegyen maradt. A nehéz sorsra jutott családot könyörületes emberek pártfogásukba vették és őt járásbirósági napidíjasnak helyezték be. Azonban a tanulási vágy ösztönözte s 1877-ben a zilahi tanítóképző intézetbe vétette föl magát, hol Faluvégi Albert igazgató fogadta pártfogásába. Borbély Sám. tanár és a Szilágy akkori szerkesztőjének buzdítására beszélyeivel az irodalmi térre lépett és a kör titkára lett. Katonakötelezettségi évét Nagyváradon töltötte. Testvérei mint tanulók elszéledvén, mint anyjának gyámola Sz.-Somlyóra ment, hol 1884-től 1888-ig a város aljegyzője volt és ekkor alkapitánynyá választották; 1889. decz. 14. óta a város főkapitánya. 1893-tól egy évig helyettes főjegyző is volt.
Az irodalomban, különösen a vidéki lapokban a 80-as években megjelent beszélyei s tárczái által ismertebbé lett neve; írt a nagyváradi Biharba és Szabadságba (1881–85 és 1893), a Szilágy-Somlyóba (1883–89. mely lapnak ez években társszerkesztője is volt), az Ország-Világba (1883); egy pár költeménye megjelent a Budapestben és könyvismertetése a Budapesti Hirlapban és a Fővárosi Lapokban.
Munkái:
1. Apró emberek. Kiadta Nagy László. Szilágy-Somlyó, 1885. (Ismerteti Egyetértés, Nemzet, Fővárosí Lapok).
2. Fövényszemek. Budapest, 1892. (Mind a két munkájában a hírlapokban megjelent elbeszélései s rajzai vannak összegyűjtve).
Álnevei s jegyei : Da Capo, Semper Idem, Sans D'or, Halina S. és -a -r.
M. Könyvészet 1885. és önéletrajzi adatok.
