Hartmann Antal,
Hartmann Antal,
theologiai doktor, főesperes-plébános, szül. 1735. ápr. 22. Budán; elvégezvén ugyanott a bölcseleti tanulmányokat, Barkóczy Ferencz egri érsek 1754-ben fölvette egyházmegyéje kispapjai közé, mire Egerben hallgatta a theologiát; tanárai voltak: Ambrosovszky Mihály, Gerstocker Antal, Török Mihály, Schmelczer János, Deli János és Kovács József. 1758. júl. 30. Budán a theologiai tudományokból vitatkozott. Segédlelkész volt az egri káptalanban és a bölcselők correpetitora. 1760-ban Károlyi Antal gróf vallai (Szatmárm.) plébánosnak hívta meg, honnét öt és fél év mula gróf Eszterházy Károly egri püspök Fénybe (Szatmárm.) nevezte ki lelkésznek; 1778-ban Szatmár és Ugocsa megyék főesperese lett. 1785-ben a fölajánlott egri kanonoki állást nem fogadta el és megmaradt fényi plébániájában, hol 1788. febr. 2. meghalt. Hannulik János öt latin elegiát írt emlékére (Pest, 1788.)
Munkája: Scripturae sacrae novum testamentum scholastice, & polemice explicatum, in quo & apparentes antilogiae solvuntur, et praecipui religionis orthodoxae articuli ex incorrupto verbo Dei, ac sanctorum patrum sententiis demonstrantur; et heterodoxorum graves contra scripturam sacram errores, atque ex hac pro suis sectis deprompta argumenta refutantur. M. Karolini, 1771. Három kötet. (A III. Acta apostolorum cz.)
Kézirati munkái: Commentaria in residuam partem Novi Testamenti; Prolegomena fusiora in Scripturam Sacram; Specimen juris canonici in titulum 49. Gregorii IX. de immunitate ecclesiarum.
Petrik Bibliogr. és kézirati latin életrajza 1788-ból (a m. n. múzeum kézirattárában).
