Hatala Péter,
Hatala Péter,
theologiai doktor, egyetemi rendes tanár, a Petőfi-társaság tagja, szül. 1832. febr. 17. Tót-Megyeren Nyitramegyében, hol atyja Károlyi István gróf gazdatisztje volt; a gymnasiumot Szombathelyen kezdte s a felsőbb osztályokat és a bölcseletet Pesten hallgatta; az 1848. szabadságharcz alatt a honvédek közé lépett és mint tüzér szolgált a világosi katasztrófáig; ekkor fogságba került, honnét kiszabadulván, a papi pályát választotta s az esztergomi főegyházmegye növendékpapjai közé vétette föl magát, honnét aztán a pesti egyetemre a theologia hallgatására küldetett. 1855. márcz. 14. Esztergom főegyházmegyei áldozópappá szenteltetett föl. Néhány évig káplán volt Nyergesujfalun és Hédervárott. 1856-ban theologiai doktorrá avatták. 1857–60-ban mint hittérítő járt Palesztinában. Innét visszatérvén, 1861-ben tanár lett az esztergomi papnevelőintézetben. 1866 óta a pesti egyetemen a sémi nyelvek tanára. 1872–73-ban rector is volt. 1869–70-ben a római egyetemes zsinat alatt hosszabb ideig tartózkodott a pápai városban, hol alkalma nyilt az ott napirenden levő kérdéseket közvetlen közelből tanulmányozni s e tanulmányok a későbbi római határozatok után irányadók lettek előtte. A kath. congressuson az esztergomi papság egyik képviselője volt és a kisebbség elveit osztotta. 1874-ben a r. kath. vallást elhagyta s az unitárius vallásra tért.
Költeménye jelent meg a pesti kegyesrendiek gymnasiumában a költészetet tanulók Zsengemutatványaiban (Pest, 1847.) Czikkei a Religióban (1857. I. Tudósítások az ausztriai zarándokokról, II. Jeruzsalem, 1858. Szent föld, 1859. I. Beitdsalla, 1861. Tábor hegyén, A bold. szűz Máriának sírja a Jozafat-völgyben), a Népnevelők Közlönyében (1857. A kath. néptanító és a vallás szelleme), a M. Sionban (1863–65. Négy év a szentföldön, tanulmány és tapasztalás után, 14 közlemény, 1864. Magyar keresztesek 1217–1218., 1866. Pécsváradi Gábor, szent Ferencz-rendi szerzetesnek utazása a szentföldön 1514ben), az Egyházi Lapokban (1867. Az izraeliták utolsó napjai Egyptomban, Az Úr Jézus születési barlangja Bethlehemben, Püspökválasztás a kereszténység első századaiban, 1868. Hogyan értelmezendő az egyháznak, a szent írás isteni eredetéről szóló dogmája. 1869. Jákob jövendölése), a Kath. Néplapban (1869. A sionhegyi apáczák árvaháza Jeruzsálemben), a Havi Szemlében (1869. Az ős evangelium, 1878–79, A mesék ős hazája, 1880. A zsidók Palesztinában, Afrikából), egyházpolitikai czikkek a Honban (1873–75.) és a Neues Pester Journalban (1873–74.), a M. Tanügyben (II. 1873. A lelkészek képzése Poroszországban), a Magyarország és a Nagyvilágban (1875. Keleti képek), a Petőfi Társaság Lapjában (1877. Zohairnak, az Abi-Szolme fiának Moallakat, kaszidetje, arabból prózában ford., irodalomtörténeti bevezetéssel, 1878. Adós és hitelező, kalmár és vevő az arab beduin költészetben, prózában ford.), az Otthonban (1875. A Messiás országa), az Életképekben (1876. Oktatás a Kaduri könyvéből a jogtudományról, fordítás arabból, A királyok kincstára, ford. arabból), az Egyetemes Philol. Közlönyben (1877. A pún szöveg Plautus Poenulusában, 1886. A zsoltárkönyv), a Koszorúban (1879. Az iszlam és a civilisatió, Jésus az iszlam szerint, 1880. Nők az iszlamban, 1881–82, Názáretbe és Lorettóba, Mekkába, A moszlim szentek, 1883. A szentsír templomában), a Keresztény Magvetőben (1881-től), a lőcsei Albumban (1882. Beitdsálától Hebronig), az Új Községi Közlönyben (1883. Közigazgatás ázsiai Törökországban), a M. Salonban (II. 1884–85. Rómából, IV. 1890–91. Négy év a szentföldön), az Ország-Világban (1885. Budavár ostrománál), a Hétben (1891. A nagy hét Jeruzsálemben), az Érsekujvár és Vidékében és egyéb vidéki lapokban (Bethlehemben).
Munkái:
1. Theses ex universa theologia quas in c. r. scientiarum universitate pestiensi publice defendendas suscepit. Pestini, 1856.
2. Vezérlapok a szent földre, vagyis tapasztalásból merített tanácsok az út kezdetére, folytatására s bevégzésére, az útba eső jelesebb helyek, nevezetességek s a szent helyek leírásával a magyar zarándokok kedveért. Pest, 1857.
3. Az ó- és újszövetségi szentirás, a Vulgata szerint, figyelemmel az eredeti szövegre, Díszkiadás 230 külön képpel és díszrajzokkal. Pest, 1869. (Kiadta Riedl Szendével.)
4. A moral viszonya a valláshoz. Rectori beszéd. Pest, 1874.
5. Az én hitvallásom. Bpest, 1875.
6. Arab nyelvtan, olvasókönyv és szótár, tekintettel a főbb sémi nyelvágakra és az élő nyelvre. Bpest, 1877.
7. Mohammed élete és tana. Bpest, 1878.
Szerkesztette Budapesten az Egyházi Lapok cz. havi füzeteket 1867. máj.-1868. jan. (Bodnár Zsigmonddal együtt), a Szabad Egyház cz. politikai napilapot 1869. júl. 15-től 1872. jún. 29-ig (Prileszky Tádéval) és ennek folytatását a Szabad Sajtót 1872. júl. 2-tól decz. 31-ig gróf Csáky Gyulával és 1873. jan. 1-től márcz. 29-ig, mikor megszünt, Rózsaági Antallal, a Katholikus Reform cz. egyházi s tanügyi hetilapot szerkesztette s kiadta 1873. ápr. 6-tól júl. 30-ig.
Arczképe: kőnyomat, rajzolta Marastoni József 1873., nyomt. Beck Ferdinand Budapesten.
Nővilág 1857. 36. sz.
Hazánk és a Külföld 1872. 32. sz. arczk.
Magyarország és a Nagyvilág 1872. 33. sz. arczk.
Figyelő 1876. 5. sz. (Bodnár Zsigmond és Irodalmi Dolgozatai. Bpest, 1877.)
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Zelliger, Esztergom-vármegyei irók. Bpest, 1888. 62. l.
M. Sion 1890. 259.
M. Salon XV. 1891. arczk.
