Héczei Dániel,
Héczei Dániel,
ev. ref. lelkész, czeczei származású volt és alsóbb iskoláit Nagy-Kőrösön végezte; 1749. ápr. 23. lépett a felsőbbekbe Debreczenben; 1759. szept. 29-től főiskolai senior volt; azután Peéren volt pap, egyházkerületi főjegyző s középszolnoki esperes. Az 1791. országgyűlésre az egyházmegyék egyik követe s Keresztesi utitársa volt. Meghalt 1794. nov. 7. Sinai ezt jegyzé fel róla: «ezekben a zavaros időkben félelmes (félénk) és a miatt tettető ember vala;» mind a mellett is a Sinai ügyében titkon, üzenettel, kérte s élesztette Sinait az állhatatosságra, kitől azonban később visszavonult.
Kézirati munkái: Oratio funebris quo ill. dni Ladislai Draveczky colonelli memoria ab interitu vindicatur Gábos-Petrini anno 1765, die 25. aug. (ívrét 19 lap a m. nemzeti múzemban). Naplója s utleírása, mely rövid ugyan, de érdekes, 1871-ben került a tiszántúli ref. egyházkerület levéltárába a peéri ref. lelkész ajándékából.
M. Prot. Egyh. és Iskolai Figyelmező 1871. 401. l., 1873. 463. l.
Balogh Ferencz, A m. prot. egyháztörténet irodalma. Debreczen 1879. 38. l. és Bakóczi János szives közlése (a debreczeni ev. ref. főiskola jegyzökönyvéből.)
