Heinrich Gusztáv,
Heinrich Gusztáv,
bölcseleti doktor és egyetemi tanár, a m. tud. akadémia s a Kisfaludy-társaság r. tagja, H. János dunagőzhajótársasági hivatalnok és Fleischer Erzsébet fia, szül. 1845. márcz. 17. Pesten s ugyanitt végezte a gymnasium első négy osztályát az ág. hitv. evang., az V-diket a kegyesrendi és a VI–VIII. osztályt a kir. kath. gymnasiumban 1862-ben; egyetemi tanulmányait a germán philologia s történelem köréből Lipcsében (1863–64) és Bécsben (1865–66) végezte, mire 1867. a budapesti egyetemen bölcselet-doktori, 1871 pedig az ág. hitv. evangelikusok bányakerületi tanárvizsgáló bizottsága előtt tett vizsgálat alapján tanári oklevelet nyert a német nyelv- s irodalomból, valamint a történelemből s földrajzból. Mint gymnasiumi tanár működött 1867–73. az evang. gymnasiumban, 1873–75. a tanárképző-intézet gyakorló iskolájában; 1873. lett a budapesti egyetemen a német philologia helyettes, 1875. rendkívüli s 1878. rendes tanára. mely állásában jelenleg is működik. A tanárképző-intézetnek és középiskolai tanárvizsgáló bizottságnak 1873 óta tagja; a közoktatási tanácsnak 1875 óta volt tagja s 1890–94 végeig ügyvivő alelnöke. A m. tud. akadémia 1880. máj. 20. levelező s 1892. máj. 5. rendes tagjává, a Kisfaludy-társaság 1882. febr. 8. rendes tagjává választotta. A budapesti philologiai társaságnak 1885 óta alelnöke és elnöke az 1892-ben ujjáalakult magyar paedagogiai társaságnak. Az egyetem bölcseleti karának 1886–88. dékánja, azután 1895-ig prodékánja volt.
Sokoldalú és nagy kiterjedésű irodalmi munkásságot fejtett ki a német és magyar philologia terén, a hazai tanügy átalakulásában pedig az utolsó két évtizedben hivatalos működésével és az irodalom terén előkelő részt vett. Beutazta Német-, Olasz-, Francziaországot és Svájczot, mely országokban többször megfordult s a tanügyi intézményeket tanulmányozta; ismételve képviselte a m. t. akadémiát, a Kisfaludy-társaságot és a magyar kormányt bel- és külföldi ünnepeken vagy gyűléseken.
Czikkei, nagyszámú könyvismertetésein és birálatain kívül, a következő lapokban s folyóiratokban jelentek meg: Országos Tanáregylet Közlönye (1867 óta), Tanügyi Füzetek (1868–69), Pester Lloyd (1868 óta. az Unterrichtszeitung rovatát 1872-től szerkesztette; azonkívül sok száz vezér- és tárczaczikk), Szana Figyelője (1870–72, Alexis Wilibald), Ungar. Schulbote (1870–71), Néptanítók Lapja (1870), Magyar Tanügy (1873. Egyetemi Reform, Az osztrák egyetemek új szigorlatrendje, 1873. A tanítóképezdei tanárok képzése, Paedagogia és tapasztalat, Az új bölcsészeti szigorlatrend, Az osztrák egyetemi reform, 1874. A tanárképezde átalakítása, A középiskolai tandíj, 1876. Az új tanárvizsgálati szabályzat, A tandíj kérdése Ausztriában, A bölcsészeti tudorság Németországban). Budapesti Szemle (1876. Hamerling s legújabb regénye, 1876–77. A Tristan-monda Németországban I–IV., Lessing Faustja, Amerikai humoristák, Egy új magyar ismerettár, 1879. Boccaccio, 1881. Temesvári Pelbárt, A bolygó zsidó mondája, Kisfaludy K. Irenejének tárgyáról, 1882. Thakeray mint humorista, 1883. A Don Juan-monda, 1884. Ossian, 1885. Artus király, Blumauer Alajos, 1886. A szent grál, 1887. Tannhäuser, 1889. Argirus, Reuchlin vígjátékai, 1892. Lenau végzete, Hofmannswaldau, Körner Zrinyje, 1893. Az Edda eredete, Apáczai mint paedagogus, Heine családi levelei. 1895. Lorelei), Abafi Figyelője (1877. Német szemle, Grillparzer Bánk-tragédiája, 1878. Bácsmegyei levelei, Valkai Bánk-éneke, 1879. Ponciánus historiája, 1880. Boccaccio XVI. századi költészetünkben), Egyetemes Philolog. Közlöny (1877. A legrégibb Faustkönyv, Hans Sachs Bánk-tragédiája, Giller-Gillers-Gille, A nibelungmonda német feldolgozásai, Legújabb Tristan-irodalom, 1878. Klingsor aus Ungerlant, Nicolay Bánk-balladája, Bornemisza Péter Elektrája, Az ephesusi matrona a magyar irodalomban, 1879. Mészáros Ignácz Kartigámja, Vitéz Francisco meséje, A Toldimondáról, Herder Cidjének magyarázatához, A Cisio Janus történetéhez, 1880. A magyar Cisiók, 1881. Az Edda eredetéhez, 1882. Ráskai Vitéz Franciskójához, Gót költészet és próza, Dugonics Bátori Máriája, Ulfilas és a gót nyelvemlékek, A Nibelung-ének jubilaeuma, 1883. A legrégibb német Tristan eposz, A Hildebrand-dal, Tell-tanulmányok I–III., 1884. Muspilli, A Lajos-dal, Faust és rokonai I–IV., 1885. A merzeburgi ráolvasások, A középkori hajnali dal, A wessobrunni imádság, Schiller hazánkban, 1886. Schiller dráma-tervei, Schiller hazánkban, 1887. Szegedi Theophaniája, Elnöki megnyitó, 1890. Boér Sándor Elfridéje, Fayel, Petőfi új kiadása, Mabinogi, Az ófelnémet bölcsődal, Dugonics Toldi-drámája [pótkötet], 1892. Attila és Atilla, 1893. Juhász Máté misztériuma, 1894. Giseke Miklós Detre, Katona József Aubigny-drámája, Rege és monda, A magyar Faust, 1895. Grillparzer Bánk-drámájához), Fővárosi Lapok (1877. Az újkori humoristák, A német regény zsengéi I–III., Egy új-görög dráma, 1878. 127. sz. A humorról, 160. sz. Gogol legszebb beszélye, 1879. Arany János prózája, Egy német Bánk-ballada, Egy német Bánk-regény, 1880. 257. sz. A Pártütők forrása, 1881. ápr. 17. Beethoven magyar operája), Pesti Napló (1878. 110. sz. Nicolai Frigyes hazánkról 1781., 1880. 169. sz. Fanni hagyományai eredetéről, 1881. 45. sz. Lessing), Nemzeti Hirlap (1878. 194., 196. sz. Szegedi Theophaniája), Literarische Berichte aus Ungarn (1877. Die heimgekehrten Bände der Corvina, 1878. Ungarische Dichtungen in deutscher Gestalt), Ungarische Revue (1881. Deutsch-ungarische Literatur, Die Gründung der ungar. Akademie, Ungar. Gedichte in engl. Übersetzung. Karl Georg Rumy, Deutsche Dichtungen in ungar. Übersetzung, Sprache und Sprachen, 1883. Ungarische Volksballaden I–XX übersetzt. 1884. Herr Prof. Sepp über Ungarn, 1885. Der erste ungar. kathol. Katechismus, Ungar. Volksballaden XXI–XXII. Madame Adam über Ungarn, 1886. Der ungarische Faust, Das deutsche Volkslied von des Commandanten Tochter in Grosswardein, Angelo de Gubernatis über Ungarn, Die St. Egidius-Bibliothek zu Bartfeld, 1887. Das alte und das neue Theater in Pressburg, Isota Nogarola, Das Jubilaeum des ungarischen Nationaltheaters, 1889. Pelbárt von Temeswar, Ungarische Bibliographie, Schwikkers ungarische Literaturgeschichte, 1893. Werthes in Ungarn, Die Quelle von Shakespeare's Maass für Maass), Archiv für Literaturgeschichte (Leipzig, 1880. a M. T. Akadémia Faust-könyvéről), Kisfaludy-Társaság Évlapjai (U. F. XVI. 1880. Fanny hagyományai eredetéről, XIX. 1883. febr. 28. A műfordítás elméletéhez), Akadémiai Értesítő (1883. okt. 1. A germán nyelvek elágazása, 1884. Jelentés a Karátsonyi-pályázatról, 1886. Jelentés a Teleki-pályázatról, 1892. A messinai ara, Az Edda eredetisége, 1893. Kazinczy levelezése IV., 1895. Jelentés a Teleki-pályázatról), a budapesti ág. h. ev. főgymnasium Értesítője (1869–70. A germán nyelvcsalád), Lőcsei Album (1882. Elfrida), Hunfalvy-Album (1891. A német végzettragédia eredete), Neue Freie Presse (1880–82. A magyar közoktatásügy állapotáról), Acta universitatis Budapest. (1887. Tanévet megnyitó beszéd), Egyet. Közoktatási Szemle (1887. A német nyelv tanításához, A közoktatási tanács reformja), Irodalomtörténeti Közlemények (1891. Kisfaludy Sándor regéi, 1895. Aranyos-Rákosi Székely Sándor), Ersch- és Gruber-féle Encyclopaedia (1883. Katona József, Kazinczy Ferencz, Kemény Zsigmond), Magazin für die Literatur des Auslandes (1880–86., így 1883. 12–13. sz. Ungar. Volksballaden, 32. sz. Katona s Bánkbánja, 41. sz. A czigányok Magyarországon stb.), A. Neményi, Das moderne Ungarn (1883. Die Epochen der ungarischen Literatur), Századok (1894. Walther von der Vogelweide hazája), Magyar Paedagogia (1893. Elnöki beszéd, 1895. A harmadik egyetem, A debreczeni egyetem), a Pallas Nagy Lexikonába számos német irodalomtörténeti czikket írt.
Munkái:
1. Deutsche Verslehre, Bpest, 1869. (2. kiadás 1878. Ism. Paedagog. Jahresbericht 1879.)
2. Cäsars Denkwürdigkeiten über den Gallischen Krieg, übersetzt und erklärt. Bpest,. 1869. Erstes Bändchen (III. 14-ig; több nem jelent meg).
3. Deutsches Lehr- und Lesebuch für höhere Lehranstalten, I. Bd. Mit einem Grundriss der Poetik, II. Bd. Mit einem Grundriss der Stillehre, III. Bd. Mit einem Grundriss der Literaturgeschichte. Bpest, 1870–76. (1890 óta e czímmel: Német tan- és olvasókönyv és magyar jegyzetekkel. I. köt. 6. kiad. Bpest, 1894., II. köt. 9. kiad. 1896, III. köt. 5. kiad. 1894.)
4. Német olvasókönyv középiskolák számára. Három kötet. Bpest, 1873–77. (I. köt. 5. kiad. 1889., II. köt. 3. kiad. 1894., III. köt. 2. kiad. 1894.)
5. Reden und Studien von Aug. Greguss. (ford.), Zerbst, 1875.
6. M. T. Ciceronis Cato major de senectute, magyarázta. Bpest, 1869., (2. kiad. 1877. Görög és latin remekírók IX. Bir. Tanáregyleti Közlöny).
7. M. T. Ciceronis Laelius de amicitia, magyarázta. Bpest, 1869. (2. kiad. 1877. Görög és latin remekírók X.)
8. Franz Deák von Anton Csengery (ford.) Leipzig, 1877.
9. Német balladák és románczok bevezetéssel és magyarázattal. I. Bevezetés, Bürger, Goethe. Leipzig, 1878. 3. kiad. 1896. (Jeles írók tára III.)
10. Kazinczy F., Bácsmegyei gyötrelmei, bevezetéssel és jegyzésekkel ellátta. Leipzig, 1878. (Olcsó Könyvtár 60.)
11. Bánkbán a német költészetben. Irodalomtörténeti tanulmányok. Leipzig, 1879. (Ism. Havi Szemle, Wiener Abendpost 1879. júl. 12., berlini Nationalzeitung 1879. szept. 9., Zeitschrift für deutscher Alterthum, XXI. Anzeiger 132. l.)
12. Herder Cid-románczai, kiadta és magyarázta. Leipzig, 1879., 3. kiadás 1893. (Jeles Irók Tára IX. Ism. Katona Lajos Egyet. Philolog. Közlöny).
13. Mészáros Ignácz Kartigámja bevezetéssel és jegyzetekkel kiadta. Leipzig, 1880. (Olcsó Könyvtár 93.)
14. Boccaccio élete és művei, a legújabb kutatások alapján. Leipzig, 1882. (Ism. P. Napló 97. sz., Főv. Lapok, Philolog. Wochenschrift 1882. máj. 6., Zeitschrift für vergleich. Literaturgeschichte VII. 1894. 227. l. Egyetemes Philolog. Közlöny XVIII. 1894. 545. l.)
15. Etzelburg és a magyar hunmonda. Leipzig, 1882. (Értek. a nyelv- és széptud. köréből X. 2. Székfoglaló.)
16. Hartmann v. Aue, Der arme Heinrich, XIII. sz. német költői elb., bevezetéssel, jegyzetekkel és szótárral kiadta. Leipzig, 1882.
17. Emlékbeszéd Klein Lipót Gyula fölött. Leipzig, 1882. (Ért. a nyelv- és széptud. kör. X. 10.)
18. Schiller, Wilhelm Tell, kiadta és magyarázta. Leipzig, 1883. 3. kiad. 1896. (Jeles Irók Isk. Tára XXI.)
19. Dugonics András, Kún László, bevezetéssel kiadta. Leipzig, 1883. (Olcsó Könyvtár 186.)
20. Német balladák és románczok, II. Schiller balladái és románczai, magyarázta. Leipzig, 1885., 2. kiad. 1896. (Jeles Irók XXV.)
21. Kudrun, a monda és az eposz. Leipzig, 1885. (Ért. a nyelv- és széptud. kör. XIII. 1.)
22. A német irodalom története. I. köt. Leipzig, 1886. (Ism. lipcsei Literarisches Centralblatt), II. köt. Leipzig. 1889.
23. Dugonics András, Báthory Mária, irodalomtörténeti bevezetéssel. Leipzig, 1887. (Olcsó K. 230.)
24. Goethe Fausztja Tanulmányok, írták Boyesen H. H. és Heinrich G. Leipzig, 1888.
25. Lessing, Minna v. Barnhelm, kiadta és magyarázta. Leipzig, 1888. (Jeles Ivók XXXII.)
26. A német irodalom rövid története középiskolák számára. Leipzig, 1889.
27. Dugonics Andr., Toldi Miklós, irodalomtörténeti bevezetéssel. Leipzig, 1893. (Olcsó K. 326.)
Szerkesztette 1868–69. a Tanügyi Füzeteket (Császár Károlylyal), 1872–78. a M. Tanügyet (a II. évfolyamtól Kármán Mórral), 1877–91, az Egyet. Philolog. Közlönyt (P. Thewrewk Emillel); 1883–91. az Ung. Revuet (Hunfalvy Pállal). Sajtó alá rendezte Greguss Ág. Tanulmányainak III. kötetét (1884.) és a Tudós Nők magyarázatos kiadásának 2. kiadását (1894.)
Jegyei: H. és h.
M. Könyv-Szemle 1876. 201., 253., 1877. 341. l.
Ország-Világ 1881. 308. l. arczk.
Kisfaludy-Társaság Évlapjai Uj F. XVII. 18. l.
M. Tudom. Akad. Almanach 1881. 186., 1884. 229., 1885. 213., 1886. 225., 1888. 236., 1890. 250., 1894. 156. l.
Petrik Könyvészete.
M. Könyvészet 1886., 1890–91., 1893.
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona IX. és önéletrajzi adatok.
